Holdmínusz

*

A Hold fogyatkozik,
a jónép unatkozik –
olyannyira, hogy
elméleteket gyárt a
világ végére…
igazán nem tudom,
hogy mi végre.

„Mélyvörös színe lesz
a földi légkörön átszűrődő
napfénynek köszönhetően” –
írja a tudomány; mégis,
akadnak ám, kik komolyan
vérrel felkentnek vélik,
s az éjszakát félelemben élik.

Aztán éjre jön a nappal,
oktondi agy azon agyal,
mily’ rontás érte, mit hoz
a Vérhold az életébe:
büntetést vagy
egyenesen kínhalált?
Jaj annak, ki ennél
tovább nem lát!

Tévedés ne essék,
mindenkinek kedvére
tétessék, mit akar(na)
megélni…
Én sokkal jobban szeretek
egy égi jelenségben
gyönyörködni.

Tegnap is így tettem,
egy élménnyel
gazdagabb lettem.
Ki, mint vet, úgy arat –
régi tapasztalat,
nem a Hold állásától
kell félni, hanem
önmagunkkal kéne
végre szembenézni!

*

(© Nagy Erzsébet – 2022.augusztus 13.)
2026. március 3. Üdvözlöm az erre járókat !🙂
Régebben írtam ezt a verset, de ma is aktuális.

L. Nagy Erzsébet
Author: L. Nagy Erzsébet

Nagy Erzsébetnek hívnak, alkotó emberként szeretem a betűk, szavak, gondolatok világát. Tulajdonképpen már gyerekkoromtól írok – ahogy az olvasás, úgy az írás is nagy örömforrás a számomra. Szeretem megélni azt a pillanatot, amikor „megjön az ihlet”. Az annyira jó érzés ! 🙂 Szeretem, amikor megérint egy-egy téma, egy szó, egy életérzés, valamilyen saját élmény vagy mások élménye…egy kép, egy festmény…bármi és elkezd bennem dolgozni, formálódni. Megérint, aztán hagyom odabenn érlelődni. Ez változó – olykor csupán pillanatok, de lehet akár 1 nap is, akár hetek-hónapok, ezt nem én döntöm el…van olyan versem, amit évekig hordoztam a lelkemben, mire meg akart születni. Egyszer csak megérzem, hogy itt a pillanat, le kell ülni, leírni, ami érkezik, akár éjjel is. Az alkotás során átjár az öröm. Aztán van, hogy 2-3 napig még formálódik, jön egy-egy jobb, frappánsabb kifejezés…akkor azokat átírom… Szeretek játszani a betűkkel – és szeretek több műfajba is belekóstolni. Bolondosakat is írok, ahogy komolyabb hangvételűeket is. Időközben kialakult a saját stílusom, nálam nem kell azon morfondírozni, hogy „vajon, mire gondolt a költő”, mert pontosan lehet tudni. A téma persze, nem mindig kellemes, ahogy az Életben sem csak piros betűs-szívecskés napok vannak. Amit még nagyon fontosnak tartok, az az anyanyelvünk ápolása, ez szívügyem...

1
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Én sokkal jobban szeretek
    egy égi jelenségben
    gyönyörködni.”

    Kedves Erzsébet!

    Nagyszerű soraid tetszéssel olvastam. Korán kelőként naponta élvezem a napfelkelte szépséget, de most már a tavaszi langyos levegőt is, az ég kékjét, a fű zöldjét, a rendre elbújó virágokat és a rügyeket a fákon.

    Ha valami szépet akarsz látni és még nem volt lehetőséged rá, jó szívvel ajánlom Enyedi Ildikó Csendes barát című filmjét.

    Szeretettel: Rita💖

  2. Köszönöm, Rita, kedves soraid,🙂, és a filmajánlót is ! Miután megnéztem, majd jelzem neked.
    Ezt a koratavaszt én is élvezem, láttam már egy gólyát is megérkezni.🌷🌻

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »

Két méter

  Aminap mikor nálad jártam, merengtem, Két méter föld választott el és remegtem. Tudom, hogy mikor búcsúznom kellett tőled, Sajnos örökre szólt, nem egy esztendőre.

Teljes bejegyzés »