Az egyetlen nő

     Az egyetlen nő

 

Nő,

anya,

feleség,

kedves ara,

boldog nagymama.

 

Egy

szép nő,

megnyerő,

rabul ejtő,

örök istennő.

 

Csak

ő van

a Földön

nekem, csak ő

az egyetlen nő.

 

    Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tiszta hangokon játszani

  Tiszta hangokon játszani   Egy ékes zongorát hamis hangon meggyötörni bűn.   Száz brácsa hangjától táncra perdül a halk éjszaka.   A gitár húrjait

Teljes bejegyzés »

Tücsökgyerek hegedűje

Tücsökgyerek hegedűje   Tücsökgyerek hegedűje, szépen szól a kiserdőben.   Pattogtatja a húrokat, a vonójával hívogat.   A vidám zene messze száll, vígan ciripel most

Teljes bejegyzés »

Képzelt pillanat

A küszöbön kósza árnyak, az ajtóban állt már Este, andalító félhomályban fürkészve csak Mámort leste.   Együtt lépdeltek így ketten, a pillanatot keresték, mibe szikrát

Teljes bejegyzés »

Hullámok

Hullámok mossák végtelen a partot, a homokszemcsék feladták a harcot, oly rég sodródva, alig külön válva beletörődötten kopnak egymásba.   Mint összeroppanó apró csigaház, parttalanul

Teljes bejegyzés »

Főnix

Nem láthatta más, csak az ég, maga is csak sejtette még: a mélységből fény derengett, kincsé, mit odabent rejtett.   Árny és derű szorongatta, jeleit

Teljes bejegyzés »