Halászné Magyar Márta
Szerelemre még vágyó nő
Egykori lángból nem maradt, csak a füst,
mind kialudtak a tábortüzek,
hajad eredeti színéből ezüst,
lassan teljesen belep a szürkület.
Az idő kereke egyre csak forog,
szerelmes szó elszállt, ma már hallgat,
még a tűz titkon a lelkedben lobog,
de már nem vagy alanya bókszavaknak.
Lesed, maradt-e neked szép zsarátnok,
ám magánnyal találod magad szemközt,
szeretve szeretnél lenni, de leég.
Szerelemre áhítozni átok?
Kimondatlan kérdések egymás közt,
ölelés helyére kúszó szürkeség.
2026.03.08.
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.