Várandós neszek

 

 

 

VÁRANDÓS NESZEK

 

 

 

Előttem megkövült könnyek zápora

Rég lezárt sorsok vésett hantnyoma

Hallgatom zengő fák leheletét

Várandós időknek elhaló neszét..

 

Ömlenek lágy fuvallatok mögülem

Hogyan hínárba fojtott gyötrelem.

Elmúlni készül a Nap, az akarat.

Kaszába dőlt minden mi öt és hat

 

A harc magányra sarkall hát ne hibázz!

 

Sárgult képek, mint megannyi végek

Suhannak elém akár totem-lidércek

Esetleges a múlt mikor a holnapok

Idéződnek egy új, dicső honlapon.

 

Talán korán kihullt a tejfogam

És a világ mögöttem arctalan

Rám kiáltani is hasztalan..

 

Nem leszek fegyelmezett!

 

Köröttem emberek hada csatáz

Ábrándjuk egy kövült család..

 

Hiába is paroláznék én másokkal

Hiába tudom, hiába mondom

A dalt csak magamnak dúdolom

         – ÖRÖKKÖN-

 

 

Petes H. László

Petes H. László
Author: Petes H. László

Petes László néven születtem Gyöngyös városában, elmondhatom, vérbeli hevesi vagyok, hegyek, völgyek. Mégis máshová sodort az élet, jelenleg Érd városa a lakhelyem. Még tizenéves koromban kezdtem el verselni, meg is jelentem antológiákban, de a sors elvont kissé az írástól, más szép feladatok felé. Írtam így a fióknak... Pillanatnyilag egy új élethelyzet újra előhozta bennem a vágyat az írásra, mint egy szikra és megtaláltam az Irodalmi Rádiót ahol partnerek szerzeményeimre.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »