Bűbáj és pára.
Egyszer csak mint a mesékben, előttem álltál.
Te Tisza-tavi tündér, engem bűbájba burkoltál.
Nem, nem ez nem álom, és káprázat sem lehet.
Sástónak párájából kiléptél. Innen elfutni? Lábam remegett.
Édesen kacagva, lassan jöttél felém egyre közelebb.
Én csak álltam ámulva néztem igéző lényedet.
Csillogtak szemeid, mint mennybolton apró csillagok.
Könnyedén léptél felém, mosolyod szinte ragyogott.
Miként megszólítottál, szívem hevesebben dobbant.
Lágyan csengő hangod, véremben forrón lobbant.
Hozzád, érted jöttem, messziről az alföldi pusztaságról.
Kerestél! Lelked nekem üzent, innen a Mátrából.
Te Tölgynek gyermeke, hegyeket, völgyeket járó.
Én téged a tiszában, te engem az eredet vízében meglátó.
Égi hírnök a Cinege, hozzám és hozzád is érkezett.
Kiderül, hogy odafent az égben rólunk. Mi döntés született?
2026.02.10.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
