Éjjeli csók.

 

Éjjeli csók.

Fáradt már a testem, melletted nyúlok el lassan.
Álom ránt magával, hozzád bújok óvatosan.
Lényünk már két világ közt lebeg pihenve.
Békés most minden, lelkünk merül a csendbe.

Éjjeli csók, ami lángra lobbant most bennünk,
Vérünkben forró láva rohan, izzik a testünk.
Két világ határán, utazva botlotunk egymásba.
Ébren, is és mélyen az álom világba.

Forró, puha éjjeli csók, miben találkozik ajkunk.
Valóság, a test cselekszik, pedig álomban vagyunk.
Édes és puha, őrülten érzéki, gyengéden finom.
Mint alvó láva, mi lassan éget, vérünkben izzon.

Éjjeli csók, ami lángra lobbant most bennünk,
Vérünkben forró láva rohan, izzik a testünk.
Két világ határán, utazva botlotunk egymásba.
Ébren, is és mélyen az álom világba.

Élni kell a perceket nem kapkodva, ha véges is az idő.
Kell a tűz, a vágy, de nem a rögtön felperzselő.
Engedd, add át magad, érezd, ahogy szívedbe fészkel.
Csókolj, szeress, a pillanat így szépen emészt fel.

Éjjeli csók, ami lángra lobbant most bennünk,
Vérünkben forró láva rohan, izzik a testünk.
Két világ határán, utazva botlotunk egymásba.
Ébren, is és mélyen az álom világba.

2026.06.20.
Felföldi Lajos

Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tudod?

Tudod, mi a magány? Mikor már csak emlékeid víziós kivetülése marad a szobád falán… Mikor csak áll a telefon a kezedben, de nincs, kit tárcsázzál…

Teljes bejegyzés »

Csak

Csak olyanért aggódunk, akit szeretünk… akiről gondoskodni akar a szívünk! Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat

Teljes bejegyzés »

A múzsák társai

   A múzsák társai   A tinta feketén karcolja fel a halhatatlant.   Rím dobban száz versben, és táncot lejt egy gyönyörű könyv.   Száz

Teljes bejegyzés »

Bocsáss meg, kedves…

Bocsáss meg, kedves…   Bocsáss meg, kedves, hogy eltéved olykor lelkem, mint őszi szél a ködbe vesző rengetegben. Van, hogy távoli fények halkan hívogatnak, s

Teljes bejegyzés »

Menedék nélkül

Menedék nélkül   Ma megint eszembe jutottál egy lassú alkony peremén, mint mikor köd ül rá némán, – csak hallgatok a csend ölén.   Vártam

Teljes bejegyzés »

Mocsárlakó

Felismersz és ráismersz, megismersz és kiismersz, hogy beismerd és elismerd, amit megítéltél majd elítéltél, lecseréltél és kicseréltél, kidobtad és eldobtad, s a mély vízbe bedobtad,

Teljes bejegyzés »