Tegnap (07.29. csütörtök) a MAIT („Magyar Alkotók Internetes Társulása”) rendezvényén voltunk, Kisgyőrben.
Volt egy pályázat („A művészet erejével”) amelyen a „Bárányfelhők” című versemmel díjat nyertem. Mint számomra kiderült, ez egy kis, lelkes társaság, elsősorban a településről és a környékéről verbuválódva, eredetileg és a mai napig is elsősorban képzőművészeti (festmény, grafika) profillal. Mégis megható és megtisztelő kedvességgel fogadták a versemet és a személyemet.
Végeredményben ezt egy érdekes epizódként éltem meg, és megerősített abban a hitemben, hogy jó úton járok.
Author: Reinitz Zoltán
Gyermekkorom óta azt éreztem, hogy versírás számomra nem egy múló szeszély, hanem valami fontos dolog. Fiatal felnőttként találtam meg a saját hangomat, amelyet, egy bő évtized hallgatása után, egy mély érzelmi-szerelmi válság nyomán tudtam folytatni. A versek pedig azóta is megtalálnak, jönnek a semmi ködéből, immár három unoka nagyapjaként, de örök kamasz maradva. Van, hogy hosszabb szünettel, van, hogy sűrűbben, de életem részévé váltak, és támogatást adnak minden nehezebb élethelyzetben – még ha sokáig többnyire csak az asztalfiókban és a szívemben őriztem is őket. 2026 nyarán jelenik meg első verseskötetem, „Félálom blues” címmel. Ez olyan leküzdhetetlen inspirációt adott, hogy fél év alatt elegendő vers gyűlt össze már a következőhöz is. Az antológiák, pályázatok, blogok visszajelzése azonban továbbra is fontos útmutató számomra, amit éppen ezért nagyon komolyan veszek.
