Akkor én most megállok,
és leülök ide a kőre.
Leülök és megvárlak.
Megvárlak mert valahol lemaradtál,
és én előre mentem.
Úgy, hogy észre sem vettem.
De most meg álltam,
és amíg vártam,
végignéztem az utat,
amit eddig veled jártam.
Valahol történt valami,
mert nem vagy itt.
Nem foghatom a kezed.
Valahol lemaradtál,
és én most egyedül megyek.
De most megálltam,
s leülök picit.
Megvárom még ide érsz,
hogy újra foghassam kezed.
Leülök, s várlak,
és még ide nem érsz,
addig én többet nem léphetek…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.