Törjön hát ezerszer
Szívnek acélos pajzsa.
Vaspántjai szakadjanak
Érzelmeim felszabadítva.
Nem hagyhatom többé
Nem engedem uralkodni felettem.
A félelem zárt börtönbe
S láncra verte lelkem.
Elvette tőlem az időt
A legértékesebbet.
Csak kőfalán számolgattam
A bezárt éveimet.
Elmaradt illatos tavaszok.
Lágy,simogató nyári szellők.
Ősz színű alkonyok.
Hólepte téli erdők.
Kimondatlan maradt még
Annyi sok érzelem,
Mert csak árnyék voltam
Saját életemben.
Csak a könnyek tudták
Ahogy hulltak peregve
Hogy nem ereszt a fájdalom
Míg nem teszek ellene.
De még nem késő
Hajnalt várni a felkelő napért.
Még nem késő
Kezemet nyújtani a meg nem élt álmokért.
Remélem még meghallhatom
Hárfán játszott lágy dalát a szerelemnek.
Talán még megvár az idő
Hogy lelket nyitva szeressek.
Author: Tóth Mónika
Kedves Olvasók! Tóth Mónika vagyok Bács-Kiskun megyéből. Az írás és a versek mindig is fontos szerepet játszottak az életemben, gyerekkorom óta meghatározóak számomra. A versek világában találom meg azt a kifejezési formát, amellyel a legjobban tudom átadni érzéseimet és gondolataimat. Magam is írok verseket, de emellett nagy örömmel mondom fel más költők műveit is versklip formájában. Számomra ez a módja, hogy megosszam a szavakat és az érzelmeket, amelyek mások szívét is megérinthetik. Köszönöm a lehetőséget, hogy része lehetek ennek az alkotói közösségnek, és várom az együttműködést, a közös inspirációt, amely remélem mindannyiunk számára gazdagító lehet.
