Ölelni vágylak,
s csókokkal hinteni,
érezni kezed melegét,
szemedben elveszni.
Téged kívánlak,
semmit érő időmből,
még a tétlenség,
kibuggyan fejemből.
Itt lenni velem,
vagy lenni veled ott,
érezni illatod,
mi oly vágyott.
Hintázni öledben,
s lágyan kérni még,
arcomon érezni,
kebled melegét.
Vágyom utánad,
úgy remeg a szív,
kéz a kézhez,
szív a szívhez ér.
Ölelni vágylak,
szorítani magamhoz,
ölelni úgy,
míg lelked lelkemig hatol.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Vágyom utánad,
úgy remeg a szív,
kéz a kézhez,
szív a szívhez ér.
Ölelni vágylak,”
Nagyon szép szerelmi vallomás.
Szeretettel: Rita