Kúlcslyukon át kúszik be a sötét.
Ha bent van, ajtót nyitni már nem lehet.
A belső elrejti fényét,
ha nem figyelek, bevégeztetett.
S ha a világ szintelenné válik,
a remény hiába ámít,
nincs már erő bennem,
csak a konok hit az emberben.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Rózsa Iván: Mi a garancia? Kétkedem olykor, tehát ember vagyok. Ha ilyen igazságtalan ez a dimenzió, mit várhatunk a másvilágtól?! Mi van akkor, ha ott
Rózsa Iván: „Original” Nézem az üveget: ha 700 éves múltra tekint vissza és ráadásul kosher, akkor biztos eredeti szlovák. (…) A magyarok úgy hívják a
Rózsa Iván: „Rafineri” Rafinéria, átkozott rafinéria… Ha már olyan rafináltak vagytok, menjetek el életetekben először dolgozni! Mondjuk egy kőolaj-finomítóba! Budakalász, 2026. augusztus 23. Author: Rózsa
Rózsa Iván: Hülye játék Rafinált még rafináltabb által vész el. De a rafinéria dimenziójában egyszer mindenki sorra kerül. Először az, aki nem tud senkit átvágni.
fejezet Lágyan ringó áramlás. Pikkelyek között elsuhanó simogatás. Nincs miről dönteni, minden megy a maga medrében. Nem vagy egyedül, ezernyi hasonló úszik körülötted, tátogva,
Tudom, miért nem szeretnek sokan engem, Mert életem nem szabályok szerint élem. Nem perdülök táncra egy füttyszó hallatán, Nem ülök képmutató ember karzatán.
