Tavasz volt,
mikor szívemet hívta egy édes hang,
szelíden várt rám az erdő mélyében,
beléptem, s a kinti káosz elhalt,
az erdő illatára ma is emlékszem.
Lángoló nap szökellt át az égen,
hajtotta a szél, s játszott velem is:
mézes dala ígért sok szépet,
azt súgta, hogy szeret is meg nem is.
Tavasz volt,
mikor az erdőm megtalált,
az ősöreg szellem az apró fiatalt;
feltárt előttem sok titkot és talányt,
világa magába ölelt és betakart.
Én gyermek voltam még, felfedező vándor,
minden fáját és zugát ismertem,
őrzője lettem így, ki megvédi mástól,
ő pedig társam, barátom, rejtekem.
Tavasz volt,
és csak mi voltunk ketten,
ő volt a könyv lapja, én fürge toll,
így született meg számtalan mese,
mit magába foglalt a tágas sosehol.
S én, a gyermek, akkor még nem tudtam:
múlandó minden, még a tavasz is,
tovább szaladva hátrahagyott búban,
elveszett a jó és jött az, mi hamis.
Tavasz van ismét.
S én börtönömben ülök.
Bár visszatérne az a pillanat,
hogy szeretett erdőmben mélyen elmerülök,
s megint játszanánk a karcsú fák alatt.
Felnőttem. Az idő új kezdetet ígért,
de ami eljött, már nem az a tavasz.
Hallgat az erdőm, elrejtette szívét,
az enyém pedig az övében maradt.
Author: Nagy-Hernádi Janka
Már gyerekként is különböző történeteket vetettem papírra minden szabad percemben... amíg írni nem tudtam, hát lerajzoltam őket. Ez a két szenvedélyem az évek során egyre erősödött: ha írok valamit, illusztrálom is, ha pedig rajzolok, ahhoz előbb-utóbb születik egy történet. Elsősorban meséket, gyermekverseket írok, melyek létrejöttéhez korábban szeretett óvodai csoportom, jelenleg pedig a kicsi lányom ad kimeríthetetlen ihletforrást. Instagram oldalam, ahol inkább illusztrációim, rajzaim vannak fenn: https://www.instagram.com/hirfaeldraws
2 Responses
„Felnőttem. Az idő új kezdetet ígért,
de ami eljött, már nem az a tavasz.
Hallgat az erdőm, elrejtette szívét,
az enyém pedig az övében maradt.”
Akár én is írhattam volna, annyira illenek rám ezek a sorok.
Tetszéssel és szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Sajnos az ember csak utólag visszatekintve tud belelátni abba, milyen varázslatosak és különlegesek is voltak a gyermekkori évek, mennyire másként élte meg a történéseket. Persze így van rendjén, hogy az ember felnő és a világot is más szemmel látja, de rettenetesen tud hiányozni az, ahogy gyermekként meg tudtuk élni a dolgokat. Ovis gyerekekkel foglalkozva sokszor volt lehetőségem arra, hogy kicsit újra részese legyek a gyermeki megélésnek, ami szívet melengető tapasztalás, de ugyanolyan már sosem lesz, mint amikor magam voltam gyerek.
Nagyon köszönöm a hozzászólást és elnézést a kései válaszért!