Nem tudok
Én nem tudok beállni egy kényszeredett sorba,
Önmagamat megtagadva, más előtt hajolva.
Ha másom nem lesz, csak ami érték számomra,
Nem jöhet idő, mikor az eladó volna.
Én nem tudok gyűlölni, s ez nem gyengeség,
Hiszem, hogy az felett is, ki bánt, tiszta az ég.
S kinek a szíve még nem lát a sötéttől,
Gyógyító erőket kaphat a tiszta fénytől.
Én nem tudom nem szeretni a szép életet,
Nem látni benne a csodákkal telt értéket.
Hisz a lelkem is e lét kiváltságos része,
Benne éled örömre a gyönyörűsége.
Én nem tudok az ember bírálója lenni,
Szónyilakkal hitványul szívet összetörni.
Mert ami nekem fáj, az fáj a másiknak is,
Nemcsak engem tud megszúrni a rózsatövis.
Én nem tudok bízni abban, aki megtaposott,
De megértem, mi adott a tettére okot.
S bár a határok közöttünk megmaradnak,
Szenvtelen harcokra ezek nem buzdítanak.
De tudok hinni a szeretet erejében,
Egy szebb, őszintébb világ eljövetelében.
Az útban, hol az ember, ember mellett halad,
S a szív a szívnek igaz érzéseket ad.
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...
4 Responses
„Mert ami nekem fáj, az fáj a másiknak is”
Így igaz, mégis milyen kevesen gondolnak erre, amikor másokba belérúgnak.
A vers utolsó versszaka egy szép vágyálom, ami sohasem fog megvalósulni, de azért álmodni jó.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Szeretettel köszönöm a sorokat. Gyöngyi
Kedves Gyöngyi! Nagyon tetszik a vers mondanivalója, a hited a világban!
Szép estét kívánva, hálásan köszönöm a megtisztelő szavakat. 🤍