Délibáb

Pcsolinszky Kitty

Délibáb

 

Lángoló kandallónál vacogva, sőt dermedten ülök.

Szendergek, hallgatom, szerintük folyton mindent s mindenkit gyűlölök.

 

A szégyenek mellett éhezve keltem!

És hó maradt a talp alatt,

Hallatlan, alaktalan!

 

Uralkodtál magasan!

Bukhatsz most már aljasan!

 

Magányos a tél!

Igen, ilyet mindenki megél…

Megsérült az aorta!

Nem sírtam egy tapodtat…

 

Füst gomolyog a térben,

Lemondásod megértem…

Régen borzongtam, mert hazudtam.

A fagy tábornoka torkon is fogott, majd megfojtott…

 

De Még így is gyakran feltűnik előttem a sok keserédes Délibáb!

És úgy érzem, ezek elvesztése csakis az én hibám…

 

Azt álmodtam, hogy elszenderedtem melletted…

Te pedig párát leheltél az ablakra és lelkemre…

Felkeltem.

Megértettem, csak egész lényedből suttogtad, SZERETLEK!

 

Én meg ezt elhittem,

S mai napig kereslek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pcsolinszky Kitty
Author: Pcsolinszky Kitty

„ A művészeted a szívednek a fő része… Ám nem kérheted, hogy azt mindenki megértse!” Köszönöm, hogy alkotója lehetek az Irodalmi Rádiónak, és bemutathatom az én poétikus világomat: „Lehettek szkeptikusok, viszont szerintem az író, esetleg a költő az igazi grácia a színművészetben. Hát nem nagyszerű szemfényvesztés, hogy nevettetünk a komédiával, miközben lelkileg sírunk? S mikor az olvasók szemeinek patakjai apadatlanok a megírt tragédiától, a tollforgatók, olyanok, mint Én, épp szerelmeskednek? De ami valóban piedesztálra emeli a szavak kovácsát, az a következő: Eltitkoltuk az összes összetört, elmerengő darabjainkat, és le is tagadtuk őket. Csakhogy műveinkben visszatükrözzük azokat, úgy téve, a melankóliájuktól nem virrasztottunk át hajnalokat… Mi Bohém Melankolikusok! Művészek! Mi sosem virrasztottunk át értelmetlenül hajnalokat!” Az Irodalmi Rádiónál az alábbi antológiában jelent már meg írásom: Érd el a csillagokat! – Isten Orkesztrája («Rêve Musical») (vers)

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Megértettem, csak egész lényedből suttogtad, SZERETLEK!”

    Jó elhinni, hogy szeretnek bennünket, de keserű a csalódás, ha az egész álom volt csupán.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Olga a cápa

  Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kannibálok

Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Gondolatok éjjel

Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?  

Teljes bejegyzés »

Anyák napja húsz év múlva

Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy

Teljes bejegyzés »