Hagyományaink lüktető ereje

 

 

Hagyományaink lüktető ereje

 

 

Színes virágokkal teli mezők,

vadaktól morajló díszes erdők,

hegyek s völgyek adtak ősi erőt.

 

Árpád urunk dombjainak keblén,

a Duna s Tisza  partjának mentén,

Istennő énekelt minden estén.

 

Hangja repült s messze szállt a szélben,

hallgatták őt földön és az égben,

vidám dallam szólt a mindenségben.

 

A boldog leányok és legények,

örültek az isteni zenének,

ők dúdoltak gazdagnak, s szegénynek.

 

Ősi falvak lelkes közössége,

kiskuckóknak fénylő ékessége

Magyar népnek élő öröksége.

 

Otthonaink sok kerekes kútja,

visszhangzik bennük vonósok húrja,

vizükben csillog hazánknak múltja.

 

Asszonyok varázslatos parkokban,

férfiak pántlikás kalapokban,

áldják szülőföldjüket dalokban.

 

Büszkén ápolják a népi zenét,

őrzik, védik hajlékunk melegét,

magasztalják az őseink nevét.

 

Pulzál sok piros, fehér és zöld ház,

pörög és forog ezernyi táncház,

Isten áldjon drága  Magyarország

 

Cserepka István

 

 

 

 

 

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Pulzál sok piros, fehér és zöld ház,
    pörög és forog ezernyi táncház,
    Isten áldjon drága Magyarország”

    Csodálatos sorok, melyek hazaszeretettről vallanak.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ősz nagyanyó kopogtat

Ősz nagyanyó kopogtat, hallatára a fákról hullni kezd a dió. A nyár gyermeke, dédapja a tél. Látogatóba, mint minden évben, most is vörös, barna, sárgászöld

Teljes bejegyzés »

Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »