Az élet alkonyán

Edit Szabó : Az élet alkonyán

Láttam anyám ráncos kezét,
fáradtsága nagyon nehéz,
korán kezdte az életet,
évszázadok nem felelnek.

Nem felelnek már életek,
gyerekeknek munka kellett,
gyorsan mozgott a két kezük,
hamar telt le az életük.

Felnőtt koruk,fiatalság,
megnőtt dolguk, kilábalták,
újabb életek teremtek,
folytatódtak a remények.

Jobb világ jön, boldogságuk
gyerekseregben családjuk,
megtenni a lehetetlent,
nevelni nagy szeretetben.

Az ő sorsuk könnyebb legyen,
az ő éltük boldog legyen,
két kezükkel csak dolgoztak,
két kezükkel gondoskodtak.

Érted-, értem, gyerekekért,
mi életünk szépségéért,
útnak indítani készen,
új világunk mindig éljen.

Megfáradt már a két kezük,
egymásba fonódik lelkük,
arcukon a csendes mosoly,
békesség szívükben honol.

Csókold meg a kérges kezet,
érted élt és csak szeretett,
adj még reményt a szívének,
nem felejted el szülédet.

Helyébe lépsz te is egyszer,
öregséged úgy teljen el,
amit te adsz a szíveddel,
megkaphatod szeretettel.

 

Net kép.

Bőcs,2017.10.08.

Szabó Edit
Author: Szabó Edit

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Ne vidd el a nyarat!

Ne vidd el a nyarat! Hát már megint elindultál! Pedig tavaly szentül ígérted, hogy legközelebb már maradnál. De a villanyoszlopon észrevettelek. Ott álltál te is

Teljes bejegyzés »

Az ezüst fonál

1. Fejezet: Az érzelmek visszhangja A LunaVerse félhomály-erdeiben a csendnek súlya volt. Nem ürességet jelentett, hanem feszült várakozást, mintha a világ minden levele és ködpásztája

Teljes bejegyzés »

Az elveszett párbeszéde

Az elveszett párbeszéde -Miért félsz attól hogy lásd ezt a világot, A gyönyörűséget amit Isten az űrből kivágott? -Mert letörte szárnyaimat a Nagyúr, s szívemben

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen bárjában

  Az idő végtelen bárjában   A füstös félhomályban száll egy régi dallam. A múlt szépségeit idézi lágyan s halkan. Pipafüst köröz a halvány csillárok

Teljes bejegyzés »
Prózák
Mészáros Csaba

Az életre kelt fénykép

A novella eredetileg a Néprajzi Múzeum Vágatlanul című pályázatára készült, ahol azt kérték, hogy a kiállítás képei közül válasszunk egyet és keltsük életre egy történettel.

Teljes bejegyzés »
Prózák
Mészáros Csaba

A befelé vezető ösvény

Amikor lehajolok, hogy felhúzzam a bakancsomat, és elkezdem bekötni a cipőfűzőt, már arra gondolok, hogy most ismét egy időutazásra indulok. Oda távozom, ahol minden kezdődött.

Teljes bejegyzés »