Igen megöregedtem
Az évek súlya fölém hajlik
Nem tervezek már messzire
Minden lépésem terhet cipel
Tovatűnt a világot ölelő erőm
Bőrömön foltok és ráncok
Egyre többet is hibázok
Nyögve mobilozok és netezek
Csak nagyon ritkán csókolok
Széllel közelednek az emlékek
A múlt fájó szavai kopognak
Szeretett családom lassan kihal
Magamban ezért némán búsulok
Irányítás helyett csak hallgatok
Ráncok közt fakón mosolygok
Az éj leple alatt csendben
Szívemre árnyék ül pihenni
Rédei Anna
- Szeptember 12.
Author: Annamanna Orsós
Annamanna Orsós az Irodalmi Rádió szerzője. Ezen a néven néven alkottam 2006 júliusától- 2025 áprilisáig. Azután egy rövid időre megpróbáltam az alkotói név cserét, melynek számos oka volt, melyet már 2017- ben versbe foglaltam, de csak 2025. április 25- ével kezdtem használni az új nevemet a Rédei Annát írás során, de valahogy idegennek éreztem ezért tértem vissza a régi nevemhez. 1972-ben születtem, egy háromgyerekes beás cigány család középső gyermekeként. Az általános iskolai, és a gimnáziumi tanulmányaimat Pécsett végeztem el. A Roma Média Gyakornoki Program tagja voltam, és sikeresen fejeztem be. A Dunántúli Naplóban megjelent egy pár írásom. Tovább tanultam a Veszprémi Államigazgatási Főiskola Igazgatásszervezői szak levelező tagozatán. Nagy erőfeszítést tettünk a férjemmel együtt, hogy kimozdulhassunk a generációs szegénységünkből. 2000-ben költöztünk Kanadába a jobb élet reményében, és honvágyamban ott kezdtem el rajzolni és festeni. 2004 márciusában visszajöttünk Magyarországra, négyórás postai kézbesítő lettem Mánfán, ahol vettünk egy családi házat a Kanadában megdolgozott pénzünkből. Ezen az alig 1000 fős településen akkor még csak enyhébb nyoma volt a diszkriminációnak, ezért itt megtaláltuk az otthonunkat, de a banki hitelek miatt újra külföldre kellett mennünk dolgozni. 2009-ben Angliába költöztünk, és onnan törlesztettük a banki hiteleinket, amelyeket kénytelenek voltunk felvenni, hogy lakhatóvá tegyük a családi házunkat. 6...
2 Responses
A fénykép nem az öregséget tükrözi vissza. Vannak akik azt mondják, hogy az öregkornak is megvannak a maga szépségei, én azonban nem így gondolom. Örömei lehetnek, családban, unokákban, dédunokákban, de a szépség az túlzás és csak az mondja, aki még nem élte meg az öregkort.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Nagyon köszönöm, hogy itt jártál az oldalamon és beleolvastál egy írásomba. Sajnos az öregedés érzése már régóta foglalkoztat. 50 felett járok én is most már. A bőrőmön a lelkemben érzem az időmúlásást és mint írtam a családtagok nagy részének ilyen olyan módón való elvesztese még gyökértelenebbé teszi az embert, bármennyire is szeretne kötődni valakihez… nehéz napok ezek, de túl lendülők és megyek tovább, mert ez élert rendje… 🙂