Történetek Apámról… 1. történet – 1969 kora április, Leányfalu (nászútjuk Anyukánkkal) – Találkozás Ravasz László református püspökkel

Huhh.. sok minden kavarog bennem a friss gyász okán. Hat-hétéves koromban már fújtam a budapesti utak sugaras szerkezetét, mivel Édesapánk, rengeteget mesélt nekünk, és nem csupán meséket, hanem igaz, valós élettörténeteket is.
Azzal gondoltam emléket állítani Neki, hogy kiírom magamból azt a rengeteg történetet, mesét, beszélgetést, amelyek most a halála lután kavarognak bennem.
Aki követi oldalamat, az jól emlékszik rá, hogy a Covid járvány idején meséket mondtam gyerekeknek, majd volt egy sorozatom Örkény egyperceseiből és volt egy rövid sorozatom annak kapcsán, hogy az EKF- Veszprém 2023 rendezvény mikronovellás kötet jelent meg Veszprémről.
A mostani történetek tehát Édesapámhoz kapcsolódnak. Sokszor nem időrendben, hanem ahogyan eszembe jutnak az események, a meséi, a történetei, a vele töltött idő…. Emléke legyen áldott…
======================================
Édesapánk 1969 március 29-én kötött házasságot a Veszprém megyei Adorjánházán Édesanyánkkal. Nászútjukra a következő héten került sor, és engem, mint református lelkipásztort különösképpen is megérintett több síkon ez a története.
Nászútjuk előtt nem sokkal nagyapám (aki szintén református lelkész volt) négyszermközt félrehívta apukámat és elmesélte neki a nagyformátumú püspök Ravasz László életét. A kommunista államhatalom Mindszenty püspökkel együtt Ravasz Lászlót sem kímélte, de az 1956-os Forradalom mindkét psüpököt visszahelyezte az őket megillető helyre, majd a Forradalom leverését követően Ravasz Lászlót száműzte a hatalom Budapestről a közeli Leányfalura, s itt is élt haláláig egy villában.
Nagyapám, aki szintén meghurcolt lelkész volt Édesapám lelkére kötötte, hogy a nászút során, ha egy mód van rá keressék meg a püspököt, tegyenek nála látogatást. A nászút utolsó napján tehát felkerekedtek Édesanyámmal és megkeresték a Ravasz villát, becsöngettek….
Ravasz László bizalmatlanul fogadta a fiatal párt. Kevés látogatója volt ebben az időben, de amikor Édesapám elmesélte, hogy miért keresik, akkor a villa nappalijában rövid időre fogadta őket és elbeszélgethettek.
Már a teológiára készültem, amikor Édesapám megosztotta velem ezt a történetet… (A képen a felújított leányfalui Ravasz emlékház látható)
Rásky Miklós
Author: Rásky Miklós

Rásky Miklós László – református lelkész, újságíró és környezetvédelmi szakember 1970-ben születtem. A Bakony lankái, a Balaton hullámai, a Vértes és a Gerecse ölelésében élek, de egyaránt otthonosan mozgok Prágában, Kalotaszegen és Székelyföldön. Ezek a tájak adják történeteim ritmusát és csendjét. Református lelkészként kezdtem, később újságíróként és környezetvédelmi szakemberként dolgoztam – ma szabadúszó íróként próbálom összekapcsolni az embert, a természetet és a történetet. Az irodalom szeretetét, hol tudatosan, hol észrevétlenül, édesapámtól és a veszprémi Lovassy László Gimnáziumból hozom magammal – egykori osztályfőnökömnek, Dr. Kovács Gábor Zoltánnak (írói nevén Brassai Zoltán) köszönhetem, hogy megtanultam figyelni a történetek lélegzetét. Nős vagyok, feleségem óvodapedagógus és szaktanácsadó, aki szintén az irodalom elkötelezettje. Négy gyermekem van – ők tanítanak nap mint nap figyelni, rácsodálkozni és újra értelmezni a világot. Hiszem, hogy az élet tele van hrabali pillanatokkal: amikor a komolyság és a derű egyszerre ülnek le egy asztalhoz, és mindketten rendelnek egy korsót pilsenit. Szeretem, ha a történet kicsit kilóg a valóságból, mint egy kabátgomb a kabáton – mert ott kezdődik a varázs. A zajos világban keresem azt a pillanatot, amikor a csönd is elmosolyodik. Írásaimban a rövid, olykor örkényi abszurd pillanatok vonzanak: amikor a hétköznap hirtelen elbillen, és a csattanó mögül kibukkan az emberi...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

mögül…

  .  .  . egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente

Teljes bejegyzés »

Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »