Még parázslik szívem

Császár Rita:

 

Még parázslik szívem

 

Öregedő már a szerelem,

De én még mindig felkeresem.

Nem ég már olyan forró lánggal,

De parazsa elborít vággyal.

Megperzseli az érző szívet,

Szerez magának néhány hívet.

Pár meleg szó a tüzet szítja,

A lelkeket egymáshoz hívja.

Mondd nekem sokszor, hogy szeretlek!

Simogató szavad becézget.

Szép szavak és lágy érintések,

Olyanok, mint nyáron a rétek.

Ne tégy semmit! Csak mondj szerelmet,

Hogy enyém legyen az igézet,

Mely szép szemedből rám sugárzik,

Melyből a hű szerelem látszik.

Csak parázslik az érző szívem,

Lánggal már nem ég szerelmesen.

Becsüld meg izzó, tüzes parazsát,

A szerelem bíbor alkonyát.

 

 

 

Fonyód, 2025. június 24.

Császár Rita
Author: Császár Rita

Ilisicsné Császár Rita vagyok. 1968. október 13-án születtem. A Balaton déli partján, Fonyódon élek. Mintegy húsz évig könyvtárosként dolgoztam. Ekkor kezdtem el írogatni (1990-es évek). Először felnőtt verseket, majd a 2000-es évektől dalszövegeket is. Később a gyermekirodalom felé fordultam. Gyermekverseket, meséket, verses meséket írtam. De írtam már hosszabb lélegzetű meseregényeket is. Két könyvem jelent meg: Mézes mackó (2016) és Gyémántrablás különleges módon (2022). Valamint antológiákba írogatok verseket, meséket.

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

mögül…

  .  .  . egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente

Teljes bejegyzés »

Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »