hallom,
mit mond a tenger,
hallgatom,
mi hullámzik bennem…
minden mély moraj,
talány,
felszínre csapódó,
tompa hangfoszlány…
míg merengem
a kagylógurulást,
testemben ring,
puhán a lét,
kering…
ha delfinek
szemével nézek,
a sötétkék végtelen,
tudom,
magához húzna, ölelne
végleg…
érzésbe loccsanok,
hallom,
víz vagyok:
forró homok szomjában elhaló habok, halk sistergése…
2026.02.09
kép forrása: Pixabay (phandinhchuong – sand)
további írásaim: https://irodalmiradio.hu/profile/adorjanlzoe/
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
2 Responses
kedves Zoé, e sorok és gondolatok lágy hullámzása láttatja, hogy mit és hogy mond a tenger neked, s mutatja is, mi minden hullámzik csendesen, ringatóan, szelíden benned. jó volt olvasni, látni, hallani és érteni… Gábor
köszönöm szépen, kedves Gábor,
a „Testem óceánja” (https://irodalmiradio.hu/2025/05/24/testem-oceanja/)
folytatódott, mármint „hallom…”