Tulipánok, gyöngyikék és nárciszok illata árasztotta el a varázslatos tölgyerdő minden kis szegletét.
Színeik élettel töltötték meg az addig egyhangú tájat. A Nap újult erővel tündökölt. Örült, hogy átvette Tél
apótól az uralmat a természet felett. A borongós felhők szép lassan bodor bárányfelhőkké változtak. A vén
tölgyes madarak csivitelésétől zengett.
A tavasz hírnökei Fortélyos Emerencia jó boszorkány kertjében pompáztak, hiszen a
gyógynövényeken és gyógyfüveken kívül virágokat is nevelt.
– Milyen szép reggelre ébredtünk! – mondta a boszorka, miközben kilépett házikójából, mely az erdő
közepén állt. Vörös hajzuhatagát összefogta egy tarka kendővel, feltűrte fehér, hímzett blúza ujját, és
közelebb lépett virágaihoz. Munkához látott: gondozta, locsolgatta őket.
Az orgonabokor sűrűjéből zöld szempár vizsgálta a kertészkedőt. A kis feketepárduc – aki nem volt
más, mint a koromfekete Tücsök macska – egy ideig lapulva leste gazdája minden mozdulatát. Majd
váratlanul, vad robajjal, mint a szélvész, ott termett a virágok között. Emerencia varázslósegédje
csínytevéseiről volt híres. Azt játszotta, hogy a virágok megtámadták őt, és félrelökte a gyenge
virágszálakat. A boszorkány ijedtében a szívéhez kapott:
– Tönkreteszed a virágaim!
Ujjával fenyegetőzve folytatta:
– Ohóóóó, barátocskám! Micsoda viselkedés ez! – szólt macskájára.
Tücsök megszeppent egy pillanatra, de látszott, nem sokáig tudja türtőztetni játékos kedvét. Mancsát máris a
levegőbe emelte, hogy lecsapjon egy szellőtől hajladozó gyöngyikére. De Fortélyos Enci folytatta:
– Meg ne próbáld, mert előveszem a varázspálcámat! – mondta a boszorkány és megérintette köténye
zsebét. – Ma a húsvéti nyuszi látogat el hozzánk. Viselkedj varázslósegédhez méltóan!
Tücsök nagyot nézett. Pracliját leeresztette. Fejét lehajtotta.
Még hogy a húsvéti nyúl?! Ugyan ki hívta ide?! – dünnyögte magában Tücsi. Inkább elmegyek
itthonról! – nyávogta, és sértődötten az erdő felé vette az irányt.
– Jól, van. Rosszalkodj a tölgyesben! Menj csak! – mondta a jó boszi, és Tücsök után nyúlt, leguggolt
hozzá, hogy megsimogassa. A cica hálásan fogadta a törődést, és megnyalta Enci kezét búcsúzóul.
Amint a varázslósegéd eltűnt a sűrű rengetegben, puha léptek neszezése törte meg a csendet. Emerencia
felegyenesedett. Kezét élénkzöld szemei elé emelte, hogy a vakító napsütésben jobban lásson. Nem
csalódott.
A távoli völgyből először a szürkésbarna, hegyes fülek jelentek meg. Majd bájos tekintet, melyet izgő-
mozgó csinos orr követett. A közeledő zömök termetet négy erős láb zárta. Ő maga volt a húsvéti nyúl.
Fortélyos Emerencia szeplős arca felderült. Hogy illőn fogadja vendégét, hajából kivette a kendőt, blúza
ujját visszaigazította, kötényéből elővette varázspálcáját. A következőket mondta, miközben üres tenyerére
mutatott:
Tapsifüles lesz ma a Karéjos vendége,
Sárgarépa nincs a boszorkány kertjébe.
Segítségül hívom barátom a mágiát,
Hadd csiklandozza meg a húsvéti nyúl nóziját.
Mire a nyuszi a tisztásra ért, Emerencia kezében már ott sárgállott egy csokor friss zöldség.
– Szép Húsvétot nyulacska! – köszöntötte a jó boszorka ünnepélyesen meghajolva a négylábút.
– Üdvözöllek, Emerencia! – válaszolt a húsvéti nyúl biccentve, és a levegőbe szippantott. –
Csodálatosak a virágaid! – szólt elismerően a tapsifüles, ahogy körbenézett a kerten. – No, és a
sárgarépáid! – tette hozzá nagyot nyelve.
– Sajnos saját termesztésű zöldséggel nem szolgálhatok, csak mágikussal – mosolyodott el a
boglyashajú boszorka. – Áfonyának is mindig varázsolom a szénát – mondta, és a házikó melletti
kecskeólra mutatott. Az ólat magas kerítés választotta el a virágoskerttől, és benne vidáman legelészett a
hófehér kecske.
2
– Úgy látom, jó sora van – somolygott a nyuszi, amikor a kecske előtti ropogós szénahalomra esett a
tekintete.
– Ó! – kapott észbe a rőt hajú boszi és a szája elé tette a kezét. – Meg sem kínáltalak a sárgarépával,
pedig neked varázsoltam. Tessék! – nyújtotta át a zöldségeket.
– Zamatosnak tűnik! Ma annyi a teendőm, jól esik egy kis harapnivaló! Szívesebben enném a kezedből
– mondta, és közelebb szökkent.
Erre a szóra azonnal megrezdült az orgonabokor sűrűje, de nyuszi és Enci nem törődött vele. Tovább
beszélgettek.
– Hogyne! Örömmel! – vágta rá Emerencia. – Gyere a karomba, nyulam-bulam! – mondta a jó
boszorkány. Leguggolt a nyulacskához, aki fel is ugrott rögvest. – Mi lenne, ha a mohás sziklára ülnék?
Ott szoktam varázslósegédemmel is megpihenni – ajánlotta Enci boszi. A húsvéti nyúl rábólintott.
A bokor megint megmozdult, de most már sokkal látványosabban. Sőt, még egy méltatlankodó fújás
is hallatszott. Emerencia oda is fordult egy pillanatra.
Így hát a boszi helyet foglalt Tücsök macska kedvelt szikláján, ölbe vette a nyuszit, és megetette a
répákkal. Cseverésztek. Enci közben vakargatta a nyuszi füle tövét, simogatta finom bundáját. A nyúl
jóízűen elropogtatta a zöldségeket, csak úgy harsogott a foga alatt! Végül Emerenchez fordult:
– Hálásan köszönöm a finom falatoka. Most már indulnom kell a gyerekekhez, mert várják a hímes
tojásokat.
– Hát persze, menj csak. Örülök, hogy meglátogattál. Mindenképp gondolkodom azon a varázsigén,
amiről beszélgettünk, és hamarosan megkereslek – mondta a boszorka, és letette a nyuszit a fűbe. –
Üdvözlöm a gyerekeket! – tette még hozzá.
– Átadom, mindenképpen átadom, hiszen annyira szeretnek benneteket. Kár, hogy Tücsökkel most
nem találkoztam – szólt, és fülének billentésével elköszönt.
Emerenc is búcsút intett, és bement a házba.
Ahogy a húsvéti nyúl szedte volna nyúlcipőit, Tücsök macska kibújt az orgonabokorból, és
megállt a vendég előtt:
– Csak nem akarsz máris elmenni? – kérdezte.
– De igen, sajnos indulnom kell. Várnak a gyerekek. Ma van Húsvétvasárnap, ami az év legfontosabb
napja – mondta a nyuszi, és kalimpált füleivel.
– Tudom, tudom. Csak még meg akartalak kínálni friss szénával. Gyere, menjünk oda Áfonyához! –
szólt Tücsök varázslósegéd.
– No, jól van, de csak beköszönök neki – egyezett bele a nyúl, mert nagyon szerette a hasát.
Tücsök szívélyesen kinyitotta mancsával a kiskaput, és betessékelte a vendéget. A nyuszi épp
szóra nyitotta volna száját, amikor a cica rázárta a kiskapu ajtaját.
Még hogy sietsz a gyerekekhez? Hát most hiába várnak! Eddig engem szeretgettek, engem
vártak, nekem örültek! Most majd várhatnak rád! Hiába! – fújt Tücsök, és haragos zöld szemét a
húsvéti nyúlra villantotta.
Elfoglalom a helyem a mohás sziklán! – nyávogta, és leheveredett a kőre.
A nyuszi zavartan a kecskére bámult, azután elkezdett töprengeni, hogyan juthatna át a magas
kerítésen. Tanácstalan volt, egészen elszomorodott. Szerencsére nem kellet sokáig fogságban
maradnia. Ebben a pillanatban Emerencia lépett ki a boszorkánylakból vájdlinggal a kezében. A
kecskeól felé indult. Útközben észrevette macskáját, meg is szólította:
– Hát megvagy, te csavargó? Pont elkerültétek egymást a nyuszival. Bánhatod! Sajnálta, hogy nem
találkoztatok. A boszi megállt Tücsök mellett, és megcirógatta hátát. – Megyek Áfonyához. Ideje
megfejni.
Tücsök erre felkapta a fejét.
Lehet, mégsem rossz szándékkal jött ez a tapsifüles? – gondolkozott a cica. Ne, ne menj!
Csak a kecskéhez ne! – kérlelte gazdáját a rosszposztó, és igyekezett mancsával elterelni a
boszorkányt a kiskaputól.
– Mi ütött beléd? Hiszen máskor alig várod a finom tejet! – csodálkozott Emerencia. Legnagyobb
meglepetésére kapunyitáskor a húsvéti nyúllal akadt össze a tekintete.
– Hát te, hogy kerülsz ide, nyuszikám?! – hökkent meg a boszorkány.
3
A nyúl bánatosan Tücsökre pillantott, majd lehajtotta fejét. Fortélyos Enci rögvest megértette, mi
történhetett. Szemöldökét összevonta, kezét csípőjére tette, úgy kiáltott rá varázslósegédjére:
– Hogy tehettél ilyet? A féltékenység nem vezet jóra, láthatod! A szeretet nem fogy el attól, hogy
mással is megosztjuk. Mindenkinek jut belőle, aki szeretettel fordul a másikhoz – mondta
varázslósegédjének, és karjába vette.
A fekete cicus bűnbánóan, hatalmas szemekkel nézett gazdájára, aki megenyhült.
– Ráadásul a gyerekek várják a nyuszit. Ilyet nem szabad csinálnod többé! – folytatta most már lágy
hangon Enci boszi, és Tücsök szemébe nézett. Engesztelően megsimogatta a húsvéti nyulat.
Bocsássatok meg! – nyüszögött sajnálkozva a macska hol Emerenciára, hogy nyuszira nézve. A kis
feketepárduc azt sem tudta, hová bújjon szégyenében. Hogy kiengesztelje a tapsifülest, elkezdte
kérlelően nyalogatni a fülét.
A nyuszi csak somolygott, már nem búslakodott. Hagyta, hogy a cica érdes nyelvével
nyalogassa fülét. Tücsök macska addig-addig hízelgett, míg a nyuszi füle egészen lekonyult. De a
húsvéti nyúl ezt nem bánta. Apró, bolyhos farka jobbra-balra járt. Azóta kajla a húsvéti nyúl bal
fülecskéje.
Author: Dományi Zsuzsanna
Gyermekkorom óta történetek születnek a fejemben. Mindig is mélyen vonzottak a művészetek – a képzőművészet, a tánc, a színház és a film –, de legnagyobb hatással az irodalom volt rám. 2000-ben színháztörténészként, 2008-ban gyermekkönyvtárosként végeztem. Tizennégy éven át dolgoztam gyermekkönyvtárosként, jelenleg iskolakönyvtáros vagyok. Hivatásomnak tekintem, hogy megszerettessem a gyerekekkel az olvasást, és hozzájáruljak ahhoz, hogy olvasó felnőttekké váljanak. Első meseregényem, a Boszi és Tücsök, avagy két jó barát a Karéjosból 2023-ban jelent meg. A történet folytatása, a Boszi és Tücsök a Zöld-Floki-szigeteken 2024-ben látott napvilágot. Mindkét kötet a 6+-os korosztálynak szól. Főhősei Fortélyos Emerencia jó boszorkány és varázslósegédje, a torkos Tücsök macska. Meseregényeimet szójátékokban gazdag, választékos nyelvezet jellemzi, amely játékosan bővíti a gyerekek szókincsét; a humorral és kalandokkal átszőtt cselekmény pedig élményszerű olvasást kínál. A mesék vizuális világát Bodonovich Márta akvarell illusztrációi teszik teljessé. Gyakran látnak vendégül óvodák, iskolák, könyvtárak író-olvasó találkozón, olvasásnépszerűsítő foglalkozáson az ország különböző pontjain. Jó érzéssel tölt el a gyerekekkel való találkozás. Nagy örömömre 2025-ben és 2026-ban rövidprózáim jelentek meg az Irodalmi Rádió antológiáiban. 2025 szeptemberétől a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója vagyok, ahol gyermekkönyves szakemberképzésen veszek részt. Bár elsősorban gyermekeknek írok, szívesen fordulok a felnőtt olvasóközönség felé is. Weboldalam: domanyizsuzsanna.hu