Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik.

A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik.

Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik,

S a távolban egy madárka csiripel.

 

A határon túlnyúló alföld még esti órák hajnalában

Is új időkre szólítja fel az erre tévedt vándorlókat

maga zöldülő, viruló, hívogató puha ruhájában,

S itt elterülve, kedvessel egymásnak súgva édes titkokat,

Vagy csak egyedül, elhagyva a zsúfolt, szürke, zajos utcákat,

Sóhajtva, kifújva, s egy kószán szálló szellővel kézfogásban

Száműzheti az itt járó a fárasztó, nyomasztó hangokat,

S a távolban egy madárka csiripel.

 

A kis buckák, mint lágyan fodrozódó hullámok emelkednek,

Fecskék, sárgarigók nótázva suhannak át eme föld felett,

Hol nem a nagy királyok, hanem béke s harmónia őrködnek,

Kik nem vésnek kőbe aljas, gyalázatos szavakat, képzeteket,

S ha szélénél még hallod a lármában bálozó embereket,

Tégy hát e tájban pár könnyed lépést s elcsendesülve lépj beljebb,

S a külvilág zavarától e vidék magába zár tégedet,

S a távolban egy madárka csiripel.

 

Alszik már a táj, az ifjú erős tölgy is lehajtja ágait,

Az öregedő gémeskút behunyt szem mögül szővi álmait,

A nap alvásra hívja utolsó, még fennmaradt fénycsóváit,

S a távolban egy madárka altatót csiripel.

Kazup-Nagy Máté
Author: Kazup-Nagy Máté

Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »