Szemed csillog,
szádon mosoly.
Ma jó a kedved,
látom örülsz, Kedves.
Be szeretném tudni,
vajon kinek?
Másnak-e, vagy nekem?
S vajon,
ajkad csókra,
kezed frigyre,
mikor s kinek nyújtod?
S ami főleg a lényeg:
döntésedben értelem,
vagy érzelem,
az mi döntően fontos?
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
