Úgy éreztem, menten lajhárrá változom. Egyre halogattam a házimunkát, vészesen összegyűlt minden. Nem tudtam már hová bújni. Mindenhol az elódázott feladatok leselkedtek rám. Mihez kezdhetnék?
Bárcsak lajhár lehetnék! Könnyedén és lazán éldegélhetnék. Annyi dolgom lenne csak, hogy a fákon eszegessem a rügyeket, leveleket. Örülnék, ha néha bekaphatnék néhány gyümölcsöt vagy virágot. Aztán jóllakva egész nap pihennék. Nem mintha most nem azt csinálnám a munkák elvégzése helyett. Lajhárként a pihenés lenne a feladatom. Még mozdulnom sem kellene. Pedig szerettem sétálni, sportolni. Talán hiányozna.
9-10 órát alhatnék. Most a négy is nehezen jön össze. Habár akkor napnyugtakor ébrednék fel, s a hajnal közeledtével válnék aktívabbá.
Ha belegondolok, hogy lajhárként a bundámban lévő víz miatt rovarokat szállásolnék el, megborzongok. Népes lenne a társaság: kedves ganajtúrók, molylepkék, udvarias szúnyogok, moszkítók és persze félénk kullancsok. A csapadékos évszakban algásodnék is. Jobb a fürdés.
A csendes, mozdulatlan lógás az ágakon vonzó. Ó, ha tiszta szőrű lajhár lehetnék! Nem kellene takarítani, vasalni, sütni-főzni, mosogatni.
Kár, hogy lajhárként is leselkednek rám veszélyek. Ellenségem a hárpia, el akar kapni. Miről ismeritek fel a hárpiát? Ez különösen fontos, ha ti is lajhárok szeretnétek lenni. A hárpia a világ legerősebb madárfaja. Erős lába, hatalmas karma van. A lombkorona királya. Némán, mozdulatlanul lesi a zsákmányt. Villámként csap le a prédájára.
Ha nem mozdulok, amúgy sem igen szoktam, akkor talán nem vesz észre. Láthatatlanná válásomat segíti a bundámon levő alga.
A lajhárság előnye, hogy kiválóan tudnék úszni. A fákat is szeretem. Szívesen eléldegélnék rajtuk. Hetente azonban le kellene mennem a talajra üríteni, és földet enni. Így jutok hozzá a sókhoz. Nem lenne furcsa, gyerekként is ettem, homokot biztosan.
Mondanom sem kell, hogy a földön még veszélyesebb, mint a fán. Itt még többen szeretnének lakmározni belőlem. A fürge nagymacskák es a gigantikus anakonda. Ügyetlenül mozgok négylábon. semmi esélyem, ha találkozom egy pumával. Jöhetnek jaguárok vagy ocelotok is. Az emberek szeretnek mosolygós arcom, ölelnivaló és esetlen testemért. Igaz csak a képernyőkön. A valóságban ők a legveszélyesebbek számomra. Elpusztítják az élőhelyem és örömmel elfogyasztanak.
Emberként csak jobb. Elkezdem a rendrakást.
Author: Horváth Zita
Gyermekkorom óta egyre jobban szeretek olvasni. Első legkedvesebb olvasmányaim: Horgas Béla: Mesélek a zöld disznóról, Hetvenhét magyar népmese, A. A. Milne: Micimackó és Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Magyartanáraim: Pék Pál, Borók Erzsébet és Dr. Márkus Ferenc emberségre és az irodalom szeretetére neveltek. Kamaszkoromban kezdtem el verseket írni. Ha valami fájdalom ért, versírással vigasztaltam magam. Néhány nap múlva kidobtam az írásaim. Amit először megtartottam egy töredék: Ragyogó tündefény Áradó hű remény Boldogság Első versem 2001.07.18-án született Csipkerózsika felébred címmel. Eleinte csak magamnak írtam, majd pályázatokra. Miután művész barátnőm felfedezett, 2015. februárjában önálló irodalmi estet szerveztetett nekem. Írásaimon érződik a foglalkozásaim hatása. Szombathelyen végeztem tanító szakon, később Kaposváron könyvtárosként. 2022-ben csatlakoztam a Takács László Irodalmi Körhöz. A tíz éves TALK Egyesület Örök most antológiájának címadója vagyok. Verseim antológiákban jelentek meg. Karácsony fénye című költeményemmel kerültem az Irodalmi Rádió szerzői közé. Köszönöm a lehetőséget.