nem csak…

.  .  .

kinyílt az ég
       és bezúdult a fény…

a fák az égig értek,
zuhogó esőből patakok zenéltek,
vad hegyek hasítottak eget,
       azt mondtam,
nem lehet… ilyen
       gyönyörű az élet,
szívem tárva,
       nem félek…

nem baj, ha zúg a szél,
csattan villám, feszül az ég,
s orkán söpör álmokon,
       szirtnek feszülő vágyakon…

a hullám partra vet
       tudom…
nem félek,
       gyönyörű az élet

ágaik nőnek az égig,
őserdők az eget remélik,
eső áztatja arcomat,
       meghajlok a hatalmas
ég alatt…

gyönyörű a Minden…

hisz mindent
       meghajlít a szél,
ki nem hitt, újból remél:
       mégis igaz…

ha egy napon
       elragad a zuhatag,
s dübörgő vízfalon szalad
       fel lelkem,
fel az égig,
       tudom,

mindaddig meg nem halok,
        míg el nem hiszem,
átmos,
       átjár,
              mégis érzem:

éltem én is,
láttam, néztem…
             nem csak vakon.




2026.08.13

kép forrása: Pixabay

további írásaim: https://irodalmiradio.hu/profile/adorjanlzoe/

Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…