Tündérkertben éltem életem

Tündérkertben éltem életem.

Kicsengettek.
A nyári vakáció kezdetét veszi.
Tódul a gyermeksereg az iskolák kapuján
Szines virágcsokrok mosolyognak tanáraik karján
Az emlékek szárnyán lassan messze járok
Büszkén mutogatom kitűnő bizonyitványom
Drága szüleim kezét fogva az országot járom
Pöfögő,zakatoló vonattal, gyalogszerrel
Jövőt fürkésző csodálkozó szemekkel
A politika a családot is békéjéből kirepitette
Mig megpihenni hagyta az ország szivében
Hol észre sem vettem,: tündérkeretbe kerültem
Itt a virágkoszorú közepén tündérlányra leltem
Kislány volt még mikor megismertem
Ám akkor már megdobogtatta szívem
A zene szeretete .lerázta rólam a politika porát
Tanulmányaim növelték a tündérkert hangulatát
Robogott velem az idő,a sors fogta kezem
A tündérlány iránti vágyam betöltötte szívem
A szülők áldott gondoskodása bearanyozta frigyúnk
A teljes boldogságot jelentette megszületett gyermekünk
Pályám során bárhová vitt a változó világ
Tündérkertben éltem életem
Mindezt drága feleségemnek köszönhetem

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »