A kereszt lábánál

A kereszt lábánál

A könny csillogott
Az Úr Anyjának arcán
A fájdalom a vércseppek képében
Életre kelt a Golgotán
Rengett a Föld
A sírok megnyíltak
Zengett és beborúlt az ég
A természet mindenütt
Csak a gyászról regélt
Most újból kezünkbe vettük a korbácsot
És súlytjuk vele az Urat
A fejére helyezett töviskoszorút
Egyre mélyebbre toljuk
Hogy fájdalmát fokozzuk
Közben eltávolítják a kereszt jelvényét
Helyére bálványokat állítanak
Kik istentagadó pénzmágnások
Mivel emberek megvásárolhatók
Élükön , mint Antikrisztus
Soros György, egy vén cápa áll
Étvágya kifogyhatatlan
Filozófiája felfoghatatlan
Ha nem tudjuk megállítani
Akkor sikerül a demokráciát
Véglegesen elpusztítani
Ezért fohászkodjunk
A keresztfa alatt
Rejtsük bűneinket egy zárt koporsóba
Könnyeinkkel mossuk meg
Az Úr fáradt lábait
Tegyük le imáinkkal
Szívünk békés vágyait
Higgyünk és reméljünk
Az Úr igéretének
És higgyünk és reméljünk
Krisztus feltámadásában

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »