A kezemet a megfogót,
A mezemet a szétomlót,
Mint leteszik a magfogót,
Kerek feje rezegjen
Lágyan lüktető vérben,
Kora esti gondolatok
Maradványa hal el épp’
Az éjben.
Elfeledett sorok kísértenek.
Kortárs átoksori kísértetek.
A napokban túl sok olyan levelet
Írtam amit nem küldtem el,
Vagy ami után küldtem rögtön
Egy másikat ellentétes üzenettel,
És megköszönöm, ha nem adsz
A kezembe most töltött fegyvert!
Ma a sötét parkban végre
Oltárt láttam.
Rajta a fényben ifjú angyalok.
Hangzott a szózat,
Az új, a szent képlet:
„Istenimádás: Jöjj… gyalog!”
S engem megszédített,
Hogy tán’ velük tarthatok.
Beázott cipőtalpak repedésein
Felszűrődő, feltörő hideg
Esővíz józansága
A realitás bilincse,
Vérvaló konoksága.
Pesti utcák falába ágyazódott golyók,
Amelyek soha nem láttak magfogót.
Nem vették ki, de még akkor is nyom maradna…
Egy ilyen városnak, országnak van ma
Szüksége nem csak adventre,
Hanem hosszan itt maradó angyalokra.
Az egy embertípus, aki éjjel dolgozik.
Én is cikkek kezdeményei
Közt ülve írom ezt itt.
Az éjjel, a hajnalidő a barátom.
Már sokszor ittunk együtt,
Most is vele teázom.
(2017. október)
Author: Teleki Bálint
Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta – a következő kötetig – különböző antológiákban és egyéb felületeken – pl. itt – igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.
