Bolond szél

Szél fújta a bő kabátom, libbent rajtam.

Hideg volt. Fáztam.

Hazafelé siettem volna, de alig bírtam.

Megállni nem akartam.

Galléromba rejtettem szél fújta arcomat.

Inkább nem pislogtam.

Kezem zsebre dugtam, úgy haladtam.

De csak nagyon lassan.

Hajamat vitte szerte-széjjel, borzolta.

Kellett volna sapka!

Mikor néha gallérom alól kicsit kilestem,

Elmosolyodtam.

Mindenki sietett, szaporán vette lépteit.

Komor arcokat láttam.

Vitt a szél mindent, mibe kapaszkodhatott.

Sálat, sapkát, szatyrot, kalapot.

Bolond ez a szél, mikor ilyen mérgesen fúj!

Fázós, lenge bő kabátom alá belebújt.

Rázott a hideg, azt hittem, megfagyok.

Már nem volt sok hátra, gondoltam kibírom.

Galléromból az arcom én ki nem húzom!

Eltűnt akkorra róla az előbbi mosolyom.

Hamar én is sietősre vettem a lépteimet,

Hogy minél hamarabb hazaérjek.

Nagyon nehéz ilyen bolond szélben járni!

Uralma alól kitérni és valahogy ellenállni!

Végre megláttam piciny kis otthonom!

Gyorsan hazazavart a szél! Már jó itthon!

Kapusi Edit
Author: Kapusi Edit

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tudom, miért nem…

  Tudom, miért nem szeretnek sokan engem, Mert életem nem szabályok szerint élem. Nem perdülök táncra egy füttyszó hallatán, Nem ülök képmutató ember karzatán.  

Teljes bejegyzés »

Mélypont

  Nem számít az életben hányszor estél el, Nem számít mit mondtak mások rút nyelvükkel. Nem számít az sem, hogy ma mennyire nehéz, Az számít,

Teljes bejegyzés »

Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »