Az erdő kertje

Az erdő kertje

 

Itt születtem én, egy kertes házban,
nem egy idegen kórházi ágyban.

A kis falut színes erdő ölelte át,
vadregényessé tette így önmagát.

Gyermekkorom egyetlen szülőföldje,
boldog életem e földanya gyümölcse.

Cseperedésemkor a homok égette talpam,
benne én megtaláltam örök nyugalmam.

Az erdők-mezők gazdag színvilága,
mindenkit rabul ejtett a táj varázsa.

A bányató tiszta áttetsző vizében,
vörösszárnyú keszegek úsztak tükrében.

Bátran beléptem iskolám ódon kastélyába,
Ő volt tanulmányaim kedves fellegvára.

A nevelők, és tanárok mesteri tanácsa,
elvezetett egy ígéretes jövő irányába.

Itt találtam meg az örök szerelem parkját,
benne a hű szívek piros tiszta kis padját.

Az egek temploma vigyázott a rendre,
figyelt a keresztet vető emberekre.

Papoknak voltam alázatos segédje,
az örök mindenséget kaptam cserébe.

Mikor megcsendült az esti harangszó,
nem volt már több ádáz hazug szó.

Idegenben e hang gyakran szólított,
halk volt és suttogó, sohasem ordított.

Itt van hát gyermeked, hűséges kedves,
simogatom kezed, szeretlek Erdőkertes.

 

                                    Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Röpke vallomás

Röpke vallomás   Oh, bárcsak mondhatnám! Hogy nem bírom tovább nélküled! Boldogság futna át szívemen, Ha arcod láthatnám. Csak egy órára, Esetleg kettőre; Megoldódna minden

Teljes bejegyzés »

A salemi probléma

Az egész lakosság a halloweenre készült. Mindenki, egy emberként. Nem hiába; nem akármelyik városban esett meg a történet, melyet most elregélek. Ez Salem volt. Az

Teljes bejegyzés »

Statiszta

Nem vártam csodát. Nem vártam világot rengető vallomást, s nem vártam, hogy az első szóra a nyakamba borulj. Nem vártam könnyes szemű, remegő pillákat. De

Teljes bejegyzés »

Álmok közt az éj

Alszik már az éj, s alszik vele a szerelem. Alszik most a vágy, én is alszok, mert nem vagy itt velem. Közénk áll az álom,

Teljes bejegyzés »

Játék

S lassan eltelnek az évek, egy játék véget ér, nincs már több lépés, s nincs többé újra kezdés. Nem keresed már a hibákat, és nem

Teljes bejegyzés »