Jelenben a jövő

Mi lesz veled te születendő gyermek?

Hogyan fogod itt élni az életed?

A múltat csak hallomásból ismered,

a változásokra oda kell figyelned!

 

Télen bundában, csizmában járhattál volna,

szabadidődben a hóban csatangolva.

Szánkózhatnál még lejtős hegyoldalban,

vagy „angyalkát” varázsolnál a talajra.

 

Helyette a kabátot gyakran ledobhatod,

legfeljebb csizmádat a tócsában áztatod.

Nem ismered az ébredő kikeletet,

hirtelen áradó forróság lepi léted.

 

Tanév vége előtt tombol a forróság,

nyitott ablakon át bejut a kóros gáz.

Üdítő levegőt nyáron alig találsz,

sűrű erdő kiirtva, hiába árnyra vágysz.

 

Míg az emberek keresik a jó helyeket,

úton útfélen szertelenül szemetelnek.

Pet palack, nylon zacskó földre dobva,

pedig nem oszlik szét a talajban.

 

A tengeren sincs gondtalan utazás,

olajfoltra esik gyakran a kilátás.

Hajó mellett a halak holtan lebegnek,

víziszárnyasok a parton fetrengenek.

 

Emelkedik a vízszint, hisz olvad a jég,

kopik a hó, mint égő cigarettavég.

Letarolva a természetes világot,

pusztulásra ítéltetve egyes fajok.

 

Felborulva a természetes egyensúly,

már nem fordítható vissza ezentúl.

Időjárási frontok gyakran keletkeznek,

kárára az élőlények egészségének.

 

Délebre sem csodálatosabb az élet,

elsivatagosodnak a termőföldek.

Nem jut elég élelem, kevés az eső,

talajban terjedt a műtrágya – éltető.

 

Ivóvíz tartósan nehezebben akad,

élelmiszerben egyre több a műanyag.

Kellene, az ember tudatosabb elve,

ne lenne a saját maga ellensége.

 

Üzend meg közelgő érkezésedet,

neked az életről más az elképzelésed.

Vegyék észre végre az emberek,

ezt tovább hanyagolni már nem lehet.