Tűnódés

Elröppent hatvanöt év,

Elmúlt már sok, mi szép.

Nincs velem apám s anyám,

Életem célja? Talány.

 

Neveltem egy gyermeket

Hiúság is kergetett.

Munkában élre törni,

Irásaimban  szárnyalni.

 

Számot vetek most magammal,

S megbékélek őszi nappal.

A vágyaim csendesülnek,

A szárnyaim megpihennek.

 

Nem harcolnék már, pihennék,

Erőt, egészséget kívánnék.

Pilis szépséges tájait látva,

Nem gondolok csúf járványra.

 

Mennyi időt adsz, Istenünk?

Mennyi idő jut még nekünk?

Párommal az erdőt járni,

Nincs vágyam más, már csak ennyi.

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Eső voltam

Eső voltam, s nyári záporként, hajadon végig csorogtam. Lemostam arcod minden ráncoló bánatát, s szemeid csillogásában úgy érintettem bőröd, mintha nem jönne el a holnap.

Teljes bejegyzés »

Porba hullva

S jajj, hiába fáj a szív, ha az elme nem akarja, mint rozsdás eke a szántót, tíz körmével a földet kaparva, próbál fölé szállni a

Teljes bejegyzés »

Áradás

Behunytam a szemem egy percre, s minta isten elhagyott volna. Mert ha porban is jártam, kezem tiszta, lábam szárazat taposna. De most a sár az

Teljes bejegyzés »

Minden nap

Minden nap várom a csodát. A csodát, ahogy hazaérek, belépek a szobába és te ott ülsz az ágyam szélén. Egy pillanatra meg fagy a levegő,

Teljes bejegyzés »

Elkéstem

Késve érkeztem, és te már nem vártál. Nem volt türelmed. Sem hozzám, sem az időhöz. Nem akartad tudni, hogy mit, miért teszek. Pedig én veled

Teljes bejegyzés »

Magamba zárva

Bennem ragadt dallamokban, vérző, fájó gondolat, a ki nem mondott szép szavakban, felőrölöm önmagam. De szabaddá tesz minden percem, mit e földön tölthetek, s szeretettel

Teljes bejegyzés »