Hullámsir a tengerben.
Állok az Adria partján, s a távolba bámulok
Mintha szivét kitárná a végtelen
Megfér benne a gondolkodó értelem
Szemem lassan a csillogó nap elvakitja
Zakatoló kérdésözön agytekervényeimet elboritja
Hogy lehet a természet szépsége mellett oly kegyetlen
Mérhetelen erejével kegyetlenkedése oly végtelen
Itt állok partjain, mint Machbet koronájával kezében
Duncan ,s legyilkolt gyermekei árnyéka tövében
Emlékeimben a nyári forróság hűsitő kegyében
Lágy daloló hullámok andalitó kegyében
Életet adó, s tápláló napunk fényében
A látóhatáron feltűnik egy lélekvesztő részeg imgolygással
Kinyújtanám karomat s megtoldanám könyörgő fohásszal
Úgy érzékelem elértem baljósló szigonyát
Egy kegyetlen hullámhegy hirtelen kettétörte tatját
Mint a megtámadt méhkas szétrepitette tartalmát
Gyászosan mutatja a világnak kérkedő hatalmát
A gyengéket hullámsir várja,az erősebb küzd a halállal
Karjaim tehetelenül a légbe kapaszkodnak,lélegzetem eláll
Megérdemelten rám, s Európára a megsemmisülés vár.
A látvány kimossa emlékezetemből összes görög élményemet
Vezeklő kámzsába öltözteti valamennyi hátralévő évemet.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: