Rózsa Iván: Szentek és álszentek
Azért…
Azért, mert valaki hülyének született, nem kell még ráadásul bunkónak is lennie!
Megváltás
Most már, úgy tűnik, a nőknek kell megváltaniuk a világot; a férfiak hiába kísérleteztek vele. A hölgyeknek remélhetőleg nem vész kárba több ezer év ezen emberes feladat teljesítésére.
Háborúk
Rossz némberek felhergeltek mindig is jellemszegény „férfiakat”; és ebből háborúk sültek ki a történelem egész eddigi folyamán.
Fél?
Már mindenki, aki számít, felkereste a háborús Kijevet, ám az „utcai barikádharcos” nőt küldött maga helyett. Lehet, hogy ő, aki egész életében számító volt, nem számít már a szabad világ szemében…
Ürülék
Valaki a szalonszoba közepére ürített, aztán buzgón felkínálta magát a bélsár eltakarítására. Ez a rendrakó játék így megy nagyban is.
Bor és víz
Van, aki vizet prédikál, és közben bort iszik. Én nem hülyítek senkit, ám szeretem a finom száraz vörös- vagy fehérbort!
Szentek és álszentek
Az álszentek azok, akikből a mamelukjaik még életükben szentet kreálnak. Az igazi szentek nem akarnak azok lenni: azzá válnak. Önmaguk szintjére emelkednek.
Szintek
Vannak szintek az életben. Egyedfejlődésünk a világ fejlődésére reagálva egyre magasabb szintet érhet el. És van, akinek a legalsó, ocsmány szint is elég ahhoz, hogy ülepnyalói piedesztálra emeljék.
Hülyítés
Ha valaki hülyéket hülyít; ez a maga módján rendben is lenne, sőt talán jól is teszi. Ám ha igaz embereket próbál átverni; akkor ez több, mint bűn: hülyeség! Mert a gondolkodó emberek úgyis rájönnek előbb-utóbb a turpisságra.
Valószerűtlen világ
Valami valószerűtlen világ a földi élet jelenlegi állapota. És ez a valóság, mint szinte mindig is a történelem folyamán. Talán mindig is az irrealitás győzött a realitás, a józanság felett ebben a dimenzióban, ezen a bolygón.
Derűlátás
Mégis, csak azért is: derűlátó vagyok a jövőt illetően, mert ha csak keseregnék, ettől végképp nem fordulna jobbra helyzet. Felesleges keseregni, sápítozni. Ahogy aggódni is. Ha valami be akar következni, az úgyis bekövetkezik. Ez nem azt jelenti, hogy tétlenül bámuljuk a dolgok menetét; törekednünk kell arra, hogy pozitív irányba mozdítsuk, befolyásoljuk a folyamatokat. És akkor ez valószínűleg így is történik. Akkor meg minek aggódni, sopánkodni?!
Kollaboránsok
A Gonosz győzelmébe való passzív beletörődés; szinte egyenlő azzal, hogy eladtad a lelked a Sátánnak! Lemondó legyintéseddel együttműködsz az Ördöggel… Még nagyobb bűn, ha kollaboránsként számos kis-nagy üzletet kötsz vele: a magad gyarapodására. És sajnos, majd’ mindenki csak magának kapar, és most nem az abortuszra gondolok…
Hangyaboly
A hangyák összetartanak bizonyos célok érdekében. Ez a példamutató együttműködés főleg a táplálékszerzésre vonatkozik. És ha olykor meg is bolydul a hangyaboly; egy idő után helyreáll a rend. Így van ez az embereknél is? Vagy az emberiség eddigi története: „zsákutcás” fejlődések sorozata? És mostanra végképp kátyúba ragadt a szekér?! Ki fogja a kordét a sárból kirángatni?
Budakalász, 2023. január 12-15.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...