A lecsupaszitott Karácsony.
Nehezen fészkeli be magát lelkembe az adventi gondolat
Az esztendő váratlan terhei ránehezednek vállaimra
Kezeim mégis imára kulcsolódnak
Életünk létről,és egészségről szólnak
Nehezen élem meg, hogy gyermekeim eltávolodtak
A rangidőst szemeltem ki lelki-testi támaszunknak
S elérhetetlen távolba repült szerencsét próbálni
Hogy tudunk utána vész esetén segitségért kiáltani
Középső fiam családja ketté szakadt
Unokáink sorsa jelent nagy-nagy bánatot
Ajándék tehetségük csak remény maradt
Nagyszülői bokrétánk hamar elhervadt
Ajándékként kapott leánygyermekünk
Kiért áldozathozatalunk nem volt mérhető
Villámcsapásként elveszett egy új évi hajnalon
A fájdalom, hogy nincs benne egy csöppnyi szánalom
Reményünk maradt legkisebb gyermekünk
Gyermekáldásuk tompitja kiüresedésünket
A Karácsony misztériumát imáinkba rejtjük
Könyörgéseinket majd a fára helyezzük
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
