Apróvá lettél.
Mindig is apró voltál,
Most mégis mint egy mazsola aszalódsz magaddá.
Őszül,
Világos bundádban kergetőznek a fehér szálak,
Fogócskáznak.
Nem változtál,
Most mégis látom az arcodon az évek játékát.
Már nem szeretsz futni,
Vagy talán sosem szerettél.
És már csak a tekinteted játszik velem,
Te pedig összegömbölyödsz a szőnyegeden.
Igen.
Az is már a tiéd,
Már minden a te neved viseli,
És a szőröd bújócskázik minden bútor alatt.
Csöndes lettél,
De igaz, mindig is az voltál.
Alig hallani, hogy itt vagy,
Csak este kopog a körmöd a laminált padlón.
Idős lettél…
Szorosan bújsz a kályhához,
A lábakhoz,
Az ölbe.
Én pedig ringatlak,
És altatót dúdolok halkan neked.
Te némán nyöszörögsz,
Énekelsz velem,
Tompán visszhangzik a konyha csempéi között.
Magamhoz szorítom apró tested,
És magamba szívom az illatod, az alakod.
Eszembe jutnak a viharos esték,
A havazások,
Az esti pocak simogatások.
De még itt vagy,
Leülök hozzád a padlóra a Rudolf plüss mellé,
Csöpp tested simogatom,
És nézlek.
Apróvá lettél.
Bár mindig is apró voltál,
Most mégis mint egy mazsola aszalódsz magaddá.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!
