Senki nem emlékezett, mikor vált szokássá, hogy vasárnap esténként a falubeliek összegyűltek, tüzet raktak, és a köré telepedve hallgatták az öreg mesemondót. De az biztos, hogy minden héten ott volt a település apraja-nagyja, és együtt hallgatták a csodás történeteket. Időnként saját kalandos életének egy-egy eseményét elevenítette fel az öreg, máskor régi népmeséket hallhattak tőle, és olyan is előfordult, hogy a maga által kitalált, fantasztikus sztorikkal szórakoztatta az egybegyűlteket.
Évtizedek teltek el így, de a mesemondó nem fogyott ki a történetekből. Soha nem hallották tőle kétszer ugyanazt a mesét. Aztán egyik évben azt vette észre, hogy elkezdett megcsappanni a hallgatósága. Kérdezgette az embereket, mégis mi ennek az oka. Elmondták neki, hogy egyeseknek a munka vagy iskola mellett nincs már idejük ilyesmire, mások inkább könyvekben vagy a televízióban keresik a szórakozást. Sokakat pedig egyszerűen nem is érdekeltek már a történetek.
Az öreg mesemondó sajnálkozva csóvált a fejét, de azért ugyanolyan lelkesedéssel folytatta a mesélést ezután is. Egyetlen vasárnapot sem hagyott ki. Pedig szép lassan elfogyott mellőle a hallgatóság, végül már csak egy kíváncsi testvérpár maradt. Aztán elérkezett az a nap is, amikor ők ketten sem jelentek meg, és attól kezdve többé egyetlen arcot sem látott a tűz mellett. De ő azért rendületlenül kijárt a mesélő helyére.
Nem a tábortűznek, nem a csillagoknak, és nem is a sötétben megbúvó állatoknak mesélt. Az sem számított, hallgatja-e egyáltalán valaki vagy valami. Csak a maga kedvére mondta. Mesélt, mesélt, mesélt tovább.
Author: Barna Benedek
Lengyel Menyhért és Veres Péter szülővárosában nőttem fel, a csodás világokat és különös figurákat felvonultató történetek bűvöletében. Idővel magam is elkezdtem ilyeneket kitalálni, a sztorik egy része pedig végül betűk és szóközök halmazaként egy lapon vagy fájlban végezte. Eleinte az ötleteimből többnyire rövidebb-hosszabb novellákat farigcsáltam – illetve néhanapján, ha az ihlet úgy hozta, megformáltam egy-egy versfélét is –, aztán a közelmúltban úgy döntöttem, hogy ideje nagyobb lélegzetű alkotásokba vágni a fejszét. Témát, műfajt, és hangulatot illetően szeretek kísérletezni, de elsősorban mesék és fikciós irodalom területén szorgoskodom. Terveimet pedig nem is számolom. Sokáig nem kerestem igazán a lehetőségeket a publikálásra, csak az utóbbi időben kezdtem ezzel foglalkozni, nagy örömömre nem is eredménytelenül. Egyik első hosszabb munkám, a „Mesélj még, Rémusz bácsi!” című mesegyűjtemény az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg 2024-ben. Időközben pedig több rövid írásom is napvilágot látott, ezekből válogatok az alábbi felsorolásban: – „A gödör” (novella, a „Cirkusz a moziban” antológiában, 2023); online is elérhető: https://irodalmiradio.hu/2025/02/18/a-godor/ – „A minden kívánságot teljesítő gép” (mese, a Szitakötő folyóirat 65. számában, 2024); online is elérhető: https://ligetmuhely.com/szitakoto/barna-benedek-a-minden-kivansagot-teljesito-gep/ – „Miért ment szabadságra a Húsvéti Nyúl?” (fiktív levél, a „Mit rejt az üde függöny?” antológiában, 2024); online is elérhető: https://irodalmiradio.hu/2025/04/16/miert-ment-szabadsagra-a-husveti-nyul/ – „Elkeseredett haragosok” (novella, a „Falvak-városok”...