A Város és én

Nem ismer a Város, én sem ismerem.
Idegen számára kihült kezem.
Nem ismer a Város, nekem is idegen.,
hiába vallottam neki hideg teleken.

Nem szeret a Város, én sem szeretem.
Tizenöt éve a kegyeit keresem.
Nem szeret a Város, én sem hitegetem,
ha nem szeret, hát kedvét nem lesem.

Külön utat járunk, a Város és én.
Ő valahol a szívében, s én a peremén.
Másik úton járunk, a Város és én,
talán összeérünk egy új élet metszetén.

Veress Zita
Author: Veress Zita

Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Körmenet

A mindig más, nem megoldás; de néha jó a változás! Ugyanúgy menni nem lehet, mert megszédít a körmenet, mi oltárt, szentélyt körbezár. Hinni csak ebben,

Teljes bejegyzés »

Fotók a múltból

Régi fotókat nézegettem. Nem az „A” oldaluk érdekelt, hanem a „B”.Az, amit nem látni.Kik állnak a képen? Mi történt előtte, és mi lett utána?Milyen pillanatot

Teljes bejegyzés »

Távolság Tartva

  Távolság Tartva Valahogy mindig kilógok a történetből – talán mert nem írták meg rendesen a szerepem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Ajtó a hithez

   Ajtó a hithez   Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll.   A templom oltárán az égi fény a hitről mesél.   Száz

Teljes bejegyzés »

Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »