Love Story

Szerettem. Szeretem? Nem tudom. Mégis mit érzek iránta?! Ez az érzés honnan jött, amit a magam számára sem tudok pontosan megfogalmazni, illetve megmagyarázni?! Ki küldte? És miért pont nekem?! Mi ez egyáltalán?! És ennek miért pont így kellett történnie…?! – eme kérdések mostanában többször is megfordultak a fejemben. Gondolkodtam az élet nagy kérdésein és történésein. Igen, bevallom őszintén, a metrót és a négyeshatos villamost szoktam leginkább ilyenekre használni, mivel annyit nem utazom vele egyhuzamban, hogy bármi érdemi dologba tudjak rajta fogni, de filozofálgatásra számomra kiváló. Kicsit kiszakít a kétszázhúszas sebességen pörgő mindennapokból. Ha csak arra a tíz percre, fél órára is…
Ábrándozásomat egy fiatal párocska törte meg, akik látványos jelenetet rendeztek az általam igénybe vett tömegközlekedési eszközön: a fiú szépen, kedvesen beszélt a lányhoz, de a lány csak megmakacsolta magát, még a fejét is elfordította, és egy szót sem volt hajlandó szólni a fiúhoz.
Az előzményeket nem tudom. Azok még két megállóval azelőtt történhettek, hogy én feltettem a lábamat a hármas metróra.
A fiú csak tovább „ostromolta” a lányt, hogy legyen kedves, szálljanak le ott, ahol ő szeretne, de a lány csak azért sem volt hajlandó egy hangot sem szólni a fiúhoz. Sőt, egyszer csak hirtelen talpra pattant, végigszáguldott a metrókocsin, és – faképnél hagyva a srácot – átült a szerelvény másik végébe, egy üres helyre.
Mindenki őket figyelte.
A srác utánament. De nem tudta szóra bírni…
Elhangzott az említett megálló neve, és csodák csodájára a makacs lány szállt ki először. Igen, annál a megállónál, amit a fiú mondott. De olyan feldúlt hévvel ugrott le, hogy kiesett a zsebéből a tízes jegytömbje. A fiú lehajolt, odaadta neki.
Megtört a jég: a lány megereszett egy gyenge mosolyt, majd hozzátette, hogy: „köszönöm”.
Szeretni sokféleképpen lehet. Így is. Sok mindent, és sok mindenkit. Egy tárgyat, egy eszmét, egy embert… mindenki másképp csinálja. Ki így, ki úgy. És néha ezek a szeretetszálak összeérnek, néha sajnos kettéválnak.
Én is leszálltam. Vége.
Egy gyönyörűen tiszta, szívekig hatoló, fájdalmas hegedűszóló hallatszott fel az aluljáró legmélyéről: valaki a Love Story zenéjét játszotta.
(Megjelent az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában a Szerelmemnek Bálint-napra 2024. antológiában. Érdekessége ennek az írásnak, hogy nem most írtam, hanem tizensok évvel ezelőtt. Nem férjemről, nem férjemnek szól. Akkor még nem is ismertük egymást… Akkoriban megjelent az ELTE-TTK kari lapja, a TéTéKás Nyúz hasábjain is.)

(Ha olvasnál tőlem/rólam még személyesebb tartalmakat, kövess a Facebook-on is, a szerzői oldalamon, az alábbi link alatt: Budavári-Bókkon Andrea szerzői oldala )

 

Budavári-Bókkon Andrea
Author: Budavári-Bókkon Andrea

Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


AZ ÉN BIBLIÁM

De jó! Elmentek a gyerekek nyaralni! Végre én is szabad vagyok! Most tényleg nincs semmi dolgom. Holnap vasárnap. Hová utazzam a hétvégén? – Évi fel-alá

Teljes bejegyzés »

Május

Beck Brigitta: Május   Írisze eleven kék Csillag meseország. Tündér csodatükrén Selymes bazsarózsák.   Messzi hegyeken túl Kéken zokogó ég Kőből sose-volt vár Fényben fakuló

Teljes bejegyzés »

Sportág

Sportág   Csupán néhány dolog van a világon, Miből nem lehet sportot űzni; Van, aki tud, másokon nevetni, Vagy győzelmet aratni.   Nem adnak át

Teljes bejegyzés »

Vágyom egy társra

Manapság szomorúan telnek napjaim,   szomorúan, magányosan élek.  Egy idő óta, szívem keserűség mardossa.    Eddig egyedül éltem egymagamban,  de ebből elég volt, meguntam,  valaki hiányzik mellőlem.  Vágyom, hogy valaki mellettem,  velem

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek jár

A sátán kutyája a sarokban gubbasztott. Semmihez sem volt kedve. A steaket már rég megette (angolosan, természetesen), a tálnyi friss forrásvíz még a lábai előtt

Teljes bejegyzés »

Sisakvirág

Az ország leghíresebb nyomozója halálos beteg. Legalábbis ezt olvastam a hírekben. Gondoltam eljött az én időm, most vagy soha (szó szerint), interjút kérek tőle. Két

Teljes bejegyzés »