Egy anya

Anya szorgos, anya dolgos,

Keze alatt ég a munka.

Az ingem meg miért foltos?

Hogy lett ez is kimosva?

 

Forr a leves, bőg a gyerek,

Fejem majd szét robban. Anyjuk!

Én inkább leheveredek,

Ez nem az én dolgom. Hagyjuk.

 

Egy perc nyugalmam nincs itthon,

S mondja, nem teszek eleget.

De nehogy már engem szidjon!

Én kiviszem a szemetet.

 

Kifut a leves. Nem hallod?

Ez csak a gyerekkel játszik,

Rám nem figyel. Éhes vagyok!

Előlép, elnyűttnek látszik,

 

Nem az, kit egykor kívántam.

Elzárja a gázt, sóz, tálal.

Zöldségleves. Nem ezt vártam.

Szidom főztét teli szájjal.

 

Az ágyban elfordul tőlem,

Azt mondja fáradt. De mitől?

Jót, vágyat kiölt belőlem,

Minden este rútan kidől.

 

Hajnalban talpon, gyerekkel,

Engem aludni nem hagynak.

A kicsi néz nagy szemekkel,

Ma van valami „fontos” nap.

 

Anyák napja. Az meg minek?

Virágot kell venni, csokit.

De nem ünnep ez senkinek.

Este néznem kell a focit.

 

Forr a leves, bőg a gyerek,

Meccset nézni így nem tudok!

A falra egy nagyot verek,

Hátha attól megnyugodok.

 

A csoki s virág elmaradt.

Segítek; gyerekkel játszok;

Festünk, firkáljuk a falat,

Aztán köszönetet várok.

 

Nem értem mért dühös megint,

ÉN vigyáztam a gyerekre,

Hisz érte tettem ezt itt mind!

A jegygyűrűjét levette…

Szabó Kira

Szabó Kira
Author: Szabó Kira

Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ah, ha lajhár lehetnék!

Úgy éreztem, menten lajhárrá változom. Egyre halogattam a házimunkát, vészesen összegyűlt minden. Nem tudtam már hová bújni. Mindenhol az elódázott feladatok leselkedtek rám. Mihez kezdhetnék?

Teljes bejegyzés »

Törékeny

A halál szele megsimított. Bekúszott a kulcslyukon. Szele apró nyomott hagyott. Lelkem egyik leghátsó Szobájában, egy apró polcon. Kinyitott egy ablakot, Melyen kihajolok, És a

Teljes bejegyzés »

Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »