Anya szorgos, anya dolgos,
Keze alatt ég a munka.
Az ingem meg miért foltos?
Hogy lett ez is kimosva?
Forr a leves, bőg a gyerek,
Fejem majd szét robban. Anyjuk!
Én inkább leheveredek,
Ez nem az én dolgom. Hagyjuk.
Egy perc nyugalmam nincs itthon,
S mondja, nem teszek eleget.
De nehogy már engem szidjon!
Én kiviszem a szemetet.
Kifut a leves. Nem hallod?
Ez csak a gyerekkel játszik,
Rám nem figyel. Éhes vagyok!
Előlép, elnyűttnek látszik,
Nem az, kit egykor kívántam.
Elzárja a gázt, sóz, tálal.
Zöldségleves. Nem ezt vártam.
Szidom főztét teli szájjal.
Az ágyban elfordul tőlem,
Azt mondja fáradt. De mitől?
Jót, vágyat kiölt belőlem,
Minden este rútan kidől.
Hajnalban talpon, gyerekkel,
Engem aludni nem hagynak.
A kicsi néz nagy szemekkel,
Ma van valami „fontos” nap.
Anyák napja. Az meg minek?
Virágot kell venni, csokit.
De nem ünnep ez senkinek.
Este néznem kell a focit.
Forr a leves, bőg a gyerek,
Meccset nézni így nem tudok!
A falra egy nagyot verek,
Hátha attól megnyugodok.
A csoki s virág elmaradt.
Segítek; gyerekkel játszok;
Festünk, firkáljuk a falat,
Aztán köszönetet várok.
Nem értem mért dühös megint,
ÉN vigyáztam a gyerekre,
Hisz érte tettem ezt itt mind!
A jegygyűrűjét levette…
Szabó Kira
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.