Ahogy kis hajóm szelte szaporán
Az óceán habos vizét…
Szemembe tűnt egy gyönyörű hableány
Amint sodródott a víz felszínén.
A legénység utána ugrott legott
-Megmenthetnék tán szegényt-
Felhozták hajónkra a leányzót
Ki alig ugyan, de azért még élt.
A vízben még csillogott uszonya
Szárazon …két lábon állt a lény…
Kecses alakja, gyönyörű mosolya,
Igéző pillantása vadul megigéz.
Nem is tudom elengedni többé
Szereleme keblemet hevíté-
Rablánc nélküli börtön a nézése.
Tengernyi boldogságot ér.
Párizsba menni – megér egy misét
-A szerelem városaként-
Színpompás virágok, turbékoló gerlék
Rejtik szívemnek örömét.
Végül shoppingolni viszem
-A nők szeretik fölöttébb-
De odabent a lifttől megrémülve
Sikoltva magát rámveté.
Karjaim közt aztán megnyugodva
Arcába végül visszatért a vér…
De a mozgólépcső felé megindulva
Ismét remegni kezd el szegény.
A kisállatkereskedéshez érve
Felindultan nézve befelé-
A kishalak akváriumbörtönén át
Visszafénylik egy könnycsepp a szemén.
Megértem ott, akkor, szomorúan
Hogy a szerelem mégsem elég-
Egy más élet, érték, kultúra olyan,
Hol magam meg… tán én sem lelném.
Visszabocsátám a sellőt a vízbe
Útjára, …jobb sorsára engedém..
S bár táplálja könnyem tengere vizét
Vitorlát bont majd …egy új remény.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...