Őszi íz

 

Beleharapok az
Almáspitébe;
Benne van az ősz
Magasztos igéje.

A meleg zsibbadás,
Álmodozás ébren
Lüktetés, csillogás
Hideg verítékben.

Sok édes – hulló szó;
Termés-zuhatag
Magam. Magad;
Vakká tesz a Nap.

Minden nélkül
Érintkezés;
A lombhullatàs
Az érkezés.

Megzizzenő
Falevelek:
A vallomásban
Szívem remeg.

Csörgedező
Kicsi patak
Üzenet az,
Ami marad.

Megreccsen az
Ág, ezer;
Szívem dobban,
Te leszel.

Gyűlik a sok
Éji vad;
Lelked – lelkem
Befogad.

Ezerszínű
Csöpp varázs
A születés,
Az elmúlás

Rád gondolni
Ilyen épp
Összeér a nyár,
S a tél.

Ott a meleg zsibbadás,
Álmodozás ébren
Szívemben égő kis parázs,
Pillanatnyi éden.

Ez az őszi íz,
Ez te vagy
Almáspiteízű
Pillanat.

 

 

 

 

 

 

Madarász Csenge
Author: Madarász Csenge

Madarász Csenge vagyok. Ha megfordítjuk az életkorom számait, egészen idős, de ha nem, akkor még kiskorú. Szabadidőmben azon gondolkodom, vajon milyen alakra hasonlítanak a felhők az égen, a csillagokat próbálom megszámolni, vagy az jut eszembe, milyen ember lenne a kiskutyámból. Főleg verseket írok, de a novelláktól, és meséktől sem riadok vissza, jelenleg pedig egy musical-en dolgozom.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »