Skizo

Van egy részem – vagy egészem?
Zavaromban nem tudom
Mely fekete, és szúrós
Mint vizekben a sulyom.
S nem lehet engemet
Szabadítani tőle
Mert húsomba váj, és lelkembe, úgy,
Hogy nem foghatom menekülőre.
Itt gyökeret ver a kénes rettenet
Itt hámlik szirma a virágképű gyásznak
S itt érzem azt, hogy csontjaimon
Idegen kezek durván zongoráznak.
Itt bomlik – rám omlik
Saját árnyékom levegőtlensége
S itt van a szívembe vezető ereknek:
Az emberségnek a határa, vége.
Itt nem gondolkodom – bennem van a sulyom
S csókot lopni, ölni hív egy visszhang koponyàmban
Tiszta rétegeim a mocsokba levedlem;
Itt akkor is tél van, ha odakint nyár van.
Mert van egy részem – vagy egészem?
Nem tudom, hinnem mit lehet
Mely sima, puha, és vakfehèr
S moccanatlan kínoz engemet.
Nem bánt, el nem ránt
Csak simogat és suttog
Emlékeztetve múltbeli énemet
Hogy a jelenem és a jövőm kisiklott.
Itt nem táncol – nem gyászol
Semmi, csak szárny suhog
És a szárny mögött fényesség,
Homályarc: én vagyok.
Itt öröm van, nem töröm
Össze a szívemet
Mert az még él, s szüntelen
Táplálkozik: szeret.
Itt megosztom, nem fosztom
A fényt és a színeket
Mert lelkem nem magamért,
Hanem másokért remeg.
Két részem van – vagy két egészem?
Te fekete vagy, s én a fehér
Vagy te a fehér, s én fekete?
Minden ember skizofrén.

Author: Madarász Csenge

Madarász Csenge vagyok. Ha megfordítjuk az életkorom számait, egészen idős. Szabadidőmben azon gondolkodom, vajon milyen alakra hasonlítanak a felhők az égen, a csillagokat próbálom megszámolni, vagy az jut eszembe, milyen ember lenne a kiskutyámból. Főleg verseket írok, de a novelláktól, és meséktől sem riadok vissza, jelenleg pedig egy musical-en dolgozom.