A szeretethez

Cseresznyeillatú csendeddel

Takarom be magam.

Eltűnök valahova, valakiért,

Mozdíthatatlan függöny lesz hajam,

Testkaréjom olvadt dísszé válik,

Langyos fényedben reszketek

Magába vesz szívem szüntelen,

A végtelen levegővételenként temet,

Majd kócsagízű feledéssel

Újrakötözöm sebeimet; várlak.

Érkezésed egy új dimenzió,

S egy olyan varázslat

Amire magyarázat nincsen,

Csak csodállak, és nyújtózom feléd,

Nem annyira, hogy már fájjon,

Csak annyira, hogy elhiggyem meséd,

S önmagamba merülve

Adni vágyom veled, téged, véled:

Hiszen minden kapcsolódás te vagy.

Te cseresznyeillatú, csókízű csendélet.

 

Madarász Csenge
Author: Madarász Csenge

Madarász Csenge vagyok. Ha megfordítjuk az életkorom számait, egészen idős, de ha nem, akkor még kiskorú. Szabadidőmben azon gondolkodom, vajon milyen alakra hasonlítanak a felhők az égen, a csillagokat próbálom megszámolni, vagy az jut eszembe, milyen ember lenne a kiskutyámból. Főleg verseket írok, de a novelláktól, és meséktől sem riadok vissza, jelenleg pedig egy musical-en dolgozom.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Csak csodállak, és nyújtózom feléd,
    Nem annyira, hogy már fájjon,
    Csak annyira, hogy elhiggyem meséd,”

    Szeretnénk hinni, hogy a mese igaz lehet.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mit látsz ha nézel?

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban

Teljes bejegyzés »

Üdvözölve

Üdvözölve Üdvözölve légy Klára asszony, Neved a magyar nők álma maradjon Melletted áll férjed egy ország bálványa, Sokáig élj Ferkó, mind ezt kiáltja Te vagy

Teljes bejegyzés »

Jó, éjszakát!

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat

Teljes bejegyzés »

Zamatos június

De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet

Teljes bejegyzés »

Szedte a lábát a nyár

Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,

Teljes bejegyzés »