Komám asszony hol az olló?

Komám asszony hol az olló ?
Komám asszony hol a stukker?

Komám asszony hol az olló?
Szükségem lenne rá átvágni múltamat
Nem élhetek tovább egy fedél alatt
Egy asszony vélt zsarnoksága alatt
Azt, hogy magasabb létrára állhatott
S csak csemegészhettem a fák alatt
Férfi hiúságom cserben nem hagyhatott
Végleg félre tettem erkölcsi hiuságomat
A szemetes kosárból tudtam csak kivenni
Az éhes patkányokat, segítsenek eltemetni
Ami még bennem maradt, ami még emberi.

Komám asszony hol a stukker?
Lehet,hogy szükségem lehet még rá
Ha vállalkozásom esetleg csődbe jutna
Vagy hogy eltakarítsam utamból a tanukat
Legjobb esetben főbe lőhessem magamat.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Érdeklődéssel olvastam ezeket a „kissé” lehangoló sorokat. Drukkolok a vállalkozás sikerének, hogy ne legyen szükség se ollóra, se stukkerre.

    Szeretettel: Rita.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »