mondd, te mit választanál? mondd, te kit választanál?

kérdés neked, olvasóm…                                

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) éves korára érik be,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) éves korára épül le.

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen koravén,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen gyermek-én,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen telivér,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen úgy érzi, menni kén,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évet is letagad,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évvel is arat,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen, mint te is,

örül, és 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen tesz is,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen nem számol az idővel, a korral,

mert „Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!” *

 

mondd, te mit választanál?

mondd, te kit választanál? **

2024.07.01. (68 évesen)

 

*     Vörösmarty Mihály: A vén cigány

**  Bródy János: Te kit választanál


 

illusztráció: Vorosmarty_A_ven_cigany_K721_I_176.pdf (mtak.hu)

további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress

blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

 


 

Ivántsy Gábor
Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Olga a cápa

  Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kannibálok

Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Gondolatok éjjel

Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?  

Teljes bejegyzés »

Anyák napja húsz év múlva

Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy

Teljes bejegyzés »