mondd, te mit választanál? mondd, te kit választanál?

kérdés neked, olvasóm…                                

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) éves korára érik be,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) éves korára épül le.

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen koravén,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen gyermek-én,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen telivér,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen úgy érzi, menni kén,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évet is letagad,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évvel is arat,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen, mint te is,

örül, és 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen tesz is,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen nem számol az idővel, a korral,

mert „Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!” *

 

mondd, te mit választanál?

mondd, te kit választanál? **

2024.07.01. (68 évesen)

 

*     Vörösmarty Mihály: A vén cigány

**  Bródy János: Te kit választanál


 

illusztráció: Vorosmarty_A_ven_cigany_K721_I_176.pdf (mtak.hu)

további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress

blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

 


 

Ivántsy Gábor
Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »

Két méter

  Aminap mikor nálad jártam, merengtem, Két méter föld választott el és remegtem. Tudom, hogy mikor búcsúznom kellett tőled, Sajnos örökre szólt, nem egy esztendőre.

Teljes bejegyzés »