Az élet szolgálata

Az élet szolgálata

Nyári kánikulában
szférákon át vándorló afrikai porban
fuldokló szűrt félhomályban
sűrűn törölgerve homlokom
egyre csak azon gondolkodom:
Mi lehet ott túl a határon
a Kárpátok árnyékában,
szirénák zúgásában
Fegyveres álarcosok
honfitársakat fogdosnak
s durván kocsiba tuszkolnak,
az éterben tusakodnak
A szőke Tisza vörös színre váltott,
partjain roncsolt testek sora
emlékeztetnek a bolsi paradicsomra
Mit jelent a kápátaljai magyarok sóhaja,
fiataljaik gyors-kegyetlen halála
mindennapjaik félelmetes kilátástalanságai
a nyelvhasználat megtiprása
ünnepeik meggyalázásai
Csendes elnéptelenedé
csak a pusztítás, csak a pusztítás
maradt csak a nvedés, csak a szenvedés.
Hol marad az élet szolgálata:
a pozícióban, a hatalomban
az örök szereplési vágyban
az alkoholban, a drog használatában
a kulináris abúzusban
a bálványimádásban
Az úniós ölelkezésben
A fegyvergyártásban
a történelem hamisításban
a tömánytelen káromkodásban
Mit hagytak meg nekünk
meghagyták a szeretetet
A lelkiismeretet,
meghagyták at Isten hitet
S akinek megadatott:
a megszületet gyermeket
mert a gyermek vállalás és felnevelés
a földön a legnagyobb tett
ez a világ teteje
ezekért érdemes élni.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ősz nagyanyó kopogtat

Ősz nagyanyó kopogtat, hallatára a fákról hullni kezd a dió. A nyár gyermeke, dédapja a tél. Látogatóba, mint minden évben, most is vörös, barna, sárgászöld

Teljes bejegyzés »

Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »