A harcos

Hahó Világ, hahó emberek! 3 perc figyelmet kérek! A néninek, aki csak egy kis vizet kért… Tegnap este a szokásos sétámra mentem, Óbudán a Mocsarosdűlő területére. A világ zaját hátrahagyva, hetente többször arra visz az utam. Ott olyan békesség van, csak az élet, tisztán, áramlásban. Szeretek ott bóklászni, töltődni, együtt lélegezni az élettel, a természettel, vagyis Istennel. Mert Isten maga az élet, a Forrás. Ilyenkor sokszor flowba kerülök és megszületnek bennem gondolatok, érzések, érzetek, felismerések és megértések, melyek a legtöbbször versek formájában tőrnek fel belőlem. Így történt ez tegnap is. Megszületett a legújabb versem: A harcos. Mikor már annyira csíptek a szúnyogok, hogy zavaróvá vált, hazafelé indultam. A gyalogos felüljáró lábánál, melyen át haza jutok, egy idős asszony kuporgott a lépcsőn. Először azt hittem, hogy lehet eltévedt és nem talál haza, ezért ráköszöntem és megkérdeztem, tudok-e neki segíteni valamiben. Ő rám emelte tekintetét és szerényen azt mondta, hogy egy kis élelme van, azonban némi vízre szüksége lenne, ha abban tudok neki segíteni. Én megilletődötten annyit válaszoltam, hogy ha megvár, haza megyek és hozok neki vizet. Az idős hölgy annyit válaszolt, ő bizony tud várni. Így hát haza siettem és szatyorba tettem egy üveg vizet, kis kenyeret, süteményt és kekszet. Mikor visszaértem, a néni mosolyogva rám nézett és megköszönte. Leültem mellé, mert szemén keresztül üzent lelke a lelkemnek. Beszélgetni kezdtünk. Őszintén, tisztán. Álarcok és játszmák nélkül. Mikor megkérdeztem, hogy honnan valósi, azt válaszolta a hajdúságból, de 15 éve járja a világot. Micsoda megfogalmazás, gondoltam, hisz 15 éve az utcán él, nincs otthona. Felemelő volt vele a beszélgetés. Tisztán, egyszerűen fogalmazott. Nem szidta a rendszert, nem kesergett, nem panaszkodott. Egyszerűen csak mesélt és mesélt a mindennapjairól. Mi a többség, kiknek otthona van, autója és még annál is több, mennyit zsörtölődünk, panaszkodunk, elégedetlenkedünk és felelősséget hárítunk, vagyis mindig más az okozója a bajunknak. Elmondta, hogy szeret olvasni és több könyvet is olvasott lélek témában. Egyszer csak így szólt: a szív nemcsak érez és szerelembe esik, hanem okos is, segíti az agy munkáját. Csak néztem Őt tágra nyílt szemmel, hisz előtte fél órával írtam a versemben a szívtudatosságról. Csodáltam Őt. A nénit, aki szerényen csak egy kis vizet kért. Az égiek időnként ajándékot küldenek nekünk különböző formában, alakban. Ő az volt nekem. Köszönöm!