A harcos

Hahó Világ, hahó emberek! 3 perc figyelmet kérek! A néninek, aki csak egy kis vizet kért… Tegnap este a szokásos sétámra mentem, Óbudán a Mocsarosdűlő területére. A világ zaját hátrahagyva, hetente többször arra visz az utam. Ott olyan békesség van, csak az élet, tisztán, áramlásban. Szeretek ott bóklászni, töltődni, együtt lélegezni az élettel, a természettel, vagyis Istennel. Mert Isten maga az élet, a Forrás. Ilyenkor sokszor flowba kerülök és megszületnek bennem gondolatok, érzések, érzetek, felismerések és megértések, melyek a legtöbbször versek formájában tőrnek fel belőlem. Így történt ez tegnap is. Megszületett a legújabb versem: A harcos. Mikor már annyira csíptek a szúnyogok, hogy zavaróvá vált, hazafelé indultam. A gyalogos felüljáró lábánál, melyen át haza jutok, egy idős asszony kuporgott a lépcsőn. Először azt hittem, hogy lehet eltévedt és nem talál haza, ezért ráköszöntem és megkérdeztem, tudok-e neki segíteni valamiben. Ő rám emelte tekintetét és szerényen azt mondta, hogy egy kis élelme van, azonban némi vízre szüksége lenne, ha abban tudok neki segíteni. Én megilletődötten annyit válaszoltam, hogy ha megvár, haza megyek és hozok neki vizet. Az idős hölgy annyit válaszolt, ő bizony tud várni. Így hát haza siettem és szatyorba tettem egy üveg vizet, kis kenyeret, süteményt és kekszet. Mikor visszaértem, a néni mosolyogva rám nézett és megköszönte. Leültem mellé, mert szemén keresztül üzent lelke a lelkemnek. Beszélgetni kezdtünk. Őszintén, tisztán. Álarcok és játszmák nélkül. Mikor megkérdeztem, hogy honnan valósi, azt válaszolta a hajdúságból, de 15 éve járja a világot. Micsoda megfogalmazás, gondoltam, hisz 15 éve az utcán él, nincs otthona. Felemelő volt vele a beszélgetés. Tisztán, egyszerűen fogalmazott. Nem szidta a rendszert, nem kesergett, nem panaszkodott. Egyszerűen csak mesélt és mesélt a mindennapjairól. Mi a többség, kiknek otthona van, autója és még annál is több, mennyit zsörtölődünk, panaszkodunk, elégedetlenkedünk és felelősséget hárítunk, vagyis mindig más az okozója a bajunknak. Elmondta, hogy szeret olvasni és több könyvet is olvasott lélek témában. Egyszer csak így szólt: a szív nemcsak érez és szerelembe esik, hanem okos is, segíti az agy munkáját. Csak néztem Őt tágra nyílt szemmel, hisz előtte fél órával írtam a versemben a szívtudatosságról. Csodáltam Őt. A nénit, aki szerényen csak egy kis vizet kért. Az égiek időnként ajándékot küldenek nekünk különböző formában, alakban. Ő az volt nekem. Köszönöm!

A harcos

Harcos vagyok.
Szelíd harcos.
Ki Istent szolgálja.
Ki bízik az Ő hangjában.

Egyensúly képviselője,
harmónia megteremtője.
Isteni igazság szolgálatában,
a semlegesség energiájában.

Csillagküldöttként létezem,
indigó lélekkóddal érkeztem.
Néha sodor e világ magával,
és hazavágyom az égi hazába.

De bátor szívem tudja mi helyes.
Lelkem az utamról nem ereszt.
Isteni erőt kaptam az égből,
tegyem a dolgom rendületlenül.

Változást hozunk e felborult világra.
Kaput nyitunk a gyógyulásnak.
Szívtudatosságot képviselünk,
Ősi női tudást ébresztgetünk.

Harcos vagyok és csillagutazó,
ébresztő csillagport szétszóró.
Hívlak harcba téged is Te Drága,
tarts velem a szívtudatosságba.

Fitos-György Éva
Author: Fitos-György Éva

Szeretettel köszöntök minden kedves olvasót! Fitos-György Évának hívnak, Budapesten élek a családommal. Hálásan köszönöm, hogy tagja lehetek az Irodalmi Rádió alkotóközösségének. Olvasni gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretek, mind a mai napig rengeteget olvasok, csak az érdeklődési köröm változott, fejlődött az évtizedek során. Bevallom az iskolai irodalom órákért nem rajongtam anno, bár hiszem, hogy fel lehet kelteni az irodalom iránt a fiatalok érdeklődését. Sosem gondoltam volna, hogy a felnőtt életem része lesz a versírás. Kamaszként írtam néhány verset, melyeket a szerelem illetve a szerelmi bánat ihletett, azt követően azonban 48 éves koromig egy sem született. 2023 tavaszán elemi erővel tört fel belőlem a Mi végre? Emlékezz című versem, melyben az emberi létezés értelmére keresem a válaszokat és úgy érzem a vers végére meg is találtam. Azóta közel 70 versgyermekem született, melyek a belső megéléseimet, a világlátásomat és lelkem mélységeit, dimenzióit közvetítik. Ők belőlem egy picinyke darab, ahogyan megélem önmagam és az ajándékba kapott életem. Mert élni egy csoda! Hiszem, hogy minden nehézség, feladat okkal jön az életünkbe, hozzánk tesz valamit, többek leszünk általa és fontos, hogy emellett képesek legyünk arra, hogy meglássuk az élet apró örömeit, csodáit. Természetesen nekem is vannak mélypontjaim és örömteli pillanataim, melyeket megírok a verseimben. Igyekszem elfogadni, hogy...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mit látsz ha nézel?

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban

Teljes bejegyzés »

Üdvözölve

Üdvözölve Üdvözölve légy Klára asszony, Neved a magyar nők álma maradjon Melletted áll férjed egy ország bálványa, Sokáig élj Ferkó, mind ezt kiáltja Te vagy

Teljes bejegyzés »

Jó, éjszakát!

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat

Teljes bejegyzés »

Zamatos június

De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet

Teljes bejegyzés »

Szedte a lábát a nyár

Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,

Teljes bejegyzés »